Kategória archívum: Vers

gyakran szabadkozom

Kategória: Vers | Hozzászólás

Zarándokút Herkules buzogányához

————————————————-magány finak
————————————————-és szomorú úrnak

Mészkővidék. Domboldalon sétálsz lefele, miközben tündérek
néznek rád és mosolyogva haladnak el melletted,
izzadnak, ahogy te is, nem fognak elbújni az ezüstfenyők
mögött, majd autókkal szembe mennek és áthaladnak rajtuk,
de te csak csóválod a fejed, egy hátizsákkal a hátadon
jelzel a buszosnak, aki tovább hajt, mert reménytelen vagy,
zihálásodat helyi vadak is meghallják, vaddisznók, nyulak,
szarvasok, emberfélék, vándorolsz, köveket hajítasz az apró
patakba és nem érted, hogy a romok felett miért tűnt el
az égbolt, bárcsak mély lenne a völgy, az árnyak völgye,
de itt a távolból is fény világít be minden gomba alá,
túrhatnád a földet, kaparnád a fatörzseket, bogarak kergetőznek
a lábad körül, de te riadt és szomorú arcot vágsz és
szemedben a hajtű-vékony vízesés csordogál alá, nem
tudod hova tenni, mi az az érzés, ami még mindig
megbotránkoztat, miközben az úton senki sem vesz észre,
egy újabb botorkáló, mondaná a faház kapujában
egy öregasszony, sodort cigivel a szájában, aztán
vizet kortyolsz a kulacsodból, ami kiürül, ahogy te is,
és végül eléred Herkules buzogányát.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

Minden jó férfiak és nők között

sárral és vajjal és barbecue-szósszal
íródott. A falak és a padlók
egykor ragyogóak voltak.
A zoknik piszkosfehérek, és csaknem összeillettek.
A birsalma ragyás,
de végül csak kapunk
két pint kocsonyát. A hosszú séták edzik
a hátat. Neked herpeszed volt,
nekem árpám.…

Kategória: Fordítás | Hozzászólás

[halmaz]állapot(halmaz)

árnyékom a kerek idő megszelídített
földi mása
az én benne szögleteskopogás
a forma ígérete bekerített földrész
ellenszegülés és múló hatalom
hogy magamat belülről látom kívülre esve
a belülrevetített nyilvánvalóság össze- nem de szétomlik
a szájüreg nélkül is
nézek sokfelé semerre
eső vagyok
cseppek nélkül

Please follow and like us:
0
Kategória: Vers | Hozzászólás

ami szemmel látható

túlzás
lenne
azt állítani
hogy hitem
mértéke
állandó –
szél kavarta
felhőtánchoz
hasonlít
ahol a formák
örökös változása
többet jelent annál mint
ami szemmel látható –

már semmire nem jó

akár a
kígyó vedlett
bőre száraz &
már semmire nem jó
csak hever az útszélen
& várja hogy véget
érjen a hajnal mert abból
nem terít magának asztalt
se másnak de másnap
érti meg igazán mi a
madár röpte s hogyan ível a
kifeszített kék alatt a napnak
becézett indulat

csak hagyom

ébredés
után az
első
két
percben
még nem vagyok
& nem is sejtem
hogy majd leszek –
csak hagyom
hogy történjek
egyik pillanatról a
másikra
fogalmam
sincs
kinek a
legnagyobb
örömére

csöndet inhalál

nem lát nem néz
napsugár olvad
semmi másról
ez sem szólhat
tettetve tűr
és árnyékot vár
derengő köd
csöndet inhalál

Please follow and like us:
0
Kategória: Vers | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik