Egy nap meghalok,
emlékeznek-e rám majd vajon?
Borzalmas első versszak,
jobb lett volna neked a gengszterszak.
Hiába rímel,
attól még nem stimmel.
Nem vagy elég
őrült vagy laza,
hogy vonat alá vesd
magad,
vagy elhajózz
– te roncs!?
Kövesd József Attila
példáját, keress rá,
legyen részed katarzisban.…
6.38
a legjobb dolog
amit az ember
életében
csinálhat
az
vagy egy gyerek
vagy valakit jobbá tenni
önmagánál
1.53
holnap az emlékezet
egy makulátlan lapja
az esőben
a nyomok
olyanok
mint valami
szerelmeslevelek
4.56
a tükrök
a legodaadóbb bizalmasok
amolyan sziámi heréltekként
sztoikusan tűrnek
mindenféle szeszélyt
még az
ajakrúzst is
–
6.43
lassan
minden szétmállott
mint egy
penészes pasztell
szépségem
olyan vagy
télen
mint
egy elhagyatott fal
5.14
már nem kelek fel
sziklás
part akarok lenni
szándékosan lemondok egy kiterjedésről
mert ennél jobban
úgyse tudok
felemelkedni
egy
vékonyodó
olajfolt
a vízen
szivárvány eső nélkül
–
1.21
mikor megjelenik a közömbösség
az érzelem
bármilyen természetű legyen is
teljesen eltűnik
ítéljétek meg
egymagatok nem így van-e
–
6.31
és szomorúan
a ház mögött
húzódik meg az árnyék
felhők
még lesznek
a nemeslelkűség bölcs
hallgatásra
kötelez
–
6.27
milyen
édes zene
akár egy meglincselté
száraz szivacs
a száraz
táblán
Dankuly Levente fordításai
–
–
felmeredő bimbói
úgy kaparásszák
a pólóját
mintha
ki akarnának
szabadulni
*
úgy teszi szét
a lábát
mint aki
egy nagy
jót tesz
*
úgy öltözködik
mint aki
máris mindjárt
levetkőzne
megint
–
ígéret
ígéret történt
valamire
és ahogy ilyenkor
nagyjából lenni szokott
valamelyikünk
nem tartotta be
és az a valamelyikünk
„nem én voltam”
–
nyelvek
kapzsi törtető
rivalizáló karrierista
irigy féltékeny kötekedő
és a tetejébe még
buta és ronda is
de mindennek az
ellenkezőjét képzeli magáról
mondják a rossznyelvek
és hát ki nem hisz a rossznyelveknek
a jónyelvek hallgatnak
–
jó kérdés
ha azt
aki támad engem
nem tekintem
ellenségemnek
ellenségem?…
Ne akadályozd meg, hogy felgyorsítsam a Ritmust ereidben, kislány,
én vagyok a láng, amely a szenvedélyt a szádba hajtja,
én vagyok a víz, amely méhed szikláiból feltör,
én vagyok a végtelen éjszaka, amelyről álmodtál,
én vagyok az a dal, amelyet a véred rendületlenül megismétel.…
