A kritika a legtöbb esetben lemarad az irodalmi alkotás mögött. Művek jelennek meg, nevek válnak ismertté, a kritikusok zöme pedig nem hajlandó tudomást venni róluk, vagy támadásokat indít ellenük; máskor, szelídebben, gyorsan átsiklanak fölöttük, kerülnek minden határozott értékelést, mindössze néhány szót vetnek oda, melyek sem nem dicsérnek, sem nem ítélkeznek.…
A korai középkortól maradt ránk a különös irodalmi értékrend, amely a fémnemek szerint taksálja a római klasszikusokat: az arany szerzők névsora Terentiusszal kezdődik; Vergilius és Horatius előtt áll a neve. Plautus, aki vetélytársává lett az utókorban, csupán az ezüst írók névsorában említtetik – igaz, hogy ama széptani vegyelemző némelyeket ón-minőségűnek nyilvánított… Ha e felbecsülő módszert kiterjesztve korunk irodalmára, a manapság számon tartott fémeket is igénybe vennénk, akadna szerző, aki jól járna, ha bádognak kiáltanák ki irigyei vagy rágalmazói.…
Hat évvel született Hölderlin után, akivel nemcsak költészete rokonítja, de irodalmi sorsa is: Berzsenyivel is könnyen elbánt az irodalmi élet, mert lírikus létére – azaz: ennek mintegy cáfolataként – nem vívott ki magának szerepet. Miféle költő? ha nincs szerepe! – kérdezhetné az utókor is, ha szokása volna elszámoltatni magát mulasztásaiért.…
A tárgyilagos filológia az elmúlt másfél évtizedben alaposan kikezdte Hemingway dicsőségét. Nem az író tehetségét próbálják elvitatni a kutatók, hanem hősi pózait leplezik le, a kalandos férfiélet maga keltette mítoszát. Kiderült ugyanis, hogy Hemingway bokszolt ugyan, de mindig megverték, hogy sohasem járt az első világháborúnak azokon a színterein, ahol a Búcsú a fegyverektől játszódik, hogy a második világháborúban nem ő foglalta el a párizsi Ritz hotelt.…