Kategória archívum: Fordítás

Simone Weil

Kategória: Esszé | Hozzászólás

Költők hada

Egy Flannery O’Connornak feltett kérdés, hogy tudniillik az íróképzések ártanak-e az íróknak, a híresen fanyar választ váltotta ki az írónőből: véleménye szerint nem ártanak eléggé.

Még ha, ahogy gyakran mondják, túl sokan vagyunk is költők (szemben a túl sok fedezeti alapkezelővel, gyógyszerészeti lobbistával, vagy fundamentalistával), azaz túlzsúfolt a pálya, nos, az idő, a visszautasítás, az elbátortalanodás, a kikerülhetetlen gyakorlati teendők és a (részint előreláthatatlan) akadályok, valamint az elpazarolt energia, a lassú elvérzés vagy az érdeklődés hirtelen megcsappanása, korai halál, súlyos adósság vagy kecsegtetőbb ajánlatok rendszerint megoldják a túlnépesedés kérdését.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

Mit tegyünk? És kivel szabad táncolnunk? Meg kell most házasodnunk?

Hétfő reggel Pinnebergék kávéscsészék mellett ülnek. Barika szeme fényesen ragyog:
—-– Tehát ma, ma kezdődik el igazán! – És amikor egy pillantást vet a kínzókamrára: – Majd én rendbe hozom ezt a régi vacakot! – És egy pillantással a csészére: – Milyennek találod a kávét?…

Kategória: Próza, Regény | Hozzászólás

Fejjel lefelé

Fordítsd fel a tükröt,
Borítsd ki tartalmát,
A nyüzsgő dolgok sokaságát,
A rozsdafoltokat, melyek
Az üveghez tapadva terjeszkednek,
A szempillák pillogását,
Az egymásra rakodó felszínektől
Elkenődött arcodat,
Fordítsd fejjel lefelé,
Rázd meg jól,
Hogy ne maradjon semmi,
Csak a világos
És hűvös üvegfelület.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

A leányvásár

Lillie Haldanné egy tökéletes lény. Kezdetben semmilyen szenvedélynek, semmilyen eszmének nem hódolt. Mindazáltal mindegyiket készséggel elsajátította. Minthogy sportosnak, mozgékonynak lenni nemes elfoglaltság, amely bensőségesen egyesíti az eszmét a szenvedéllyel, Haldanné eltökélte, hogy „sportos” lesz. A nők, amikor műveltek, mindig nagyon műveltek.…

Kategória: Próza, Regény | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik