Az író a kórházban feküdt, az intenzíven. De már sokkal jobban volt. Hetvenkét évével sok mindent megélt, jót és rosszat egyaránt. Ám több rosszat, mint az emberek többsége. Viktor jó, elismert író volt. Az olvasók nagyon szerették, és most aggódtak érte.…
Kopogtatnak reggel nyolckor.
—-– Szia, Marika! Egy kis altató kéne az anyámnak! Egész éjszaka rosszul aludt.
—-– Megnézem. Bár nem biztos, hogy találok.
—-Marika csak egy fél szemet talált. Vitte Arankának.
—-– Ne haragudj, de csak ennyit találtam!…
A költő ott ült a háztömb előtti kövezeten. Bambán nézett előre. Az emberek megbámulták. Nem tudták, mi baja lehet. Mert azt látták, hogy nincs minden rendben vele. De hozzá szólni nem akartak. A házból jött lefelé Mátyás, a szomszéd. Megkérdezte a költőt:
—-– Miért ül itt?…
Az utcasarkon, egy félreeső helyen egy hajléktalan feküdt. Egy kutya sétált arra, érezhette, hogy a szerencsétlen már nem él. Szimatolgatta, aztán egy csavargó kinézetű ember jött arra, és elzavarta. A csavargó külsejű megnézte a földön fekvő pulzusát, s megállapította, hogy már nem él.…