Ugye, tudják, hogy a kelta mondák szerint minden október 31-én éjszaka keresik fel egykori lakhelyüket az elhunytak lelkei? Az emberek szeretettel várták halottaik szellemét, de irtóztak a nyomukban lihegő démonoktól, boszorkányoktól, zombiktól, akiket megpróbáltak másfelé terelni, ezért félelmetes maskarába öltöztek, azt a látszatot keltve, mintha maguk is szellemek volnának.…
„Lassan a lélek sem lesz képes fölismerni tulajdon porhüvelyét.”
(Ismeretlen közép-európai szerző)
Van egy aprócska park a város szívében, szökőkúttal a közepén, ami csak ritkán működik, s ha éppen lötyög az alján egy kis víz, hobók áztatják magukat benne, szebb és jobb jövőt remélve.…
Május vége. Este fél kilenc. Az író, miután estig írt, gondolta, kiszellőzteti a fejét. Csak egy kiskabátot vett magára. A szokásos helyén sétált. Még cigarettát is elfelejtett hozni magával, olyan szétszórt manapság. Lehajtott fejjel megy a sötétedő utcán. Majd azért felemeli a fejét.…
Feküdt s fordult egyet az utcasarokban Dezső. Éhes volt, mint a farkas. Tarisznyájából elővett egy darabka kolbászt, s kenyércafatokkal azt ette. Kihalt volt a környék. Ez jót tett neki. Nem aludta ki magát. Már hajnalban fent volt. Tarisznyája mellett ott hevert az üveg bor.…