Az utcasarkon, egy félreeső helyen egy hajléktalan feküdt. Egy kutya sétált arra, érezhette, hogy a szerencsétlen már nem él. Szimatolgatta, aztán egy csavargó kinézetű ember jött arra, és elzavarta. A csavargó külsejű megnézte a földön fekvő pulzusát, s megállapította, hogy már nem él. Matatja a zsebeit, elveszi az óráját, s persze pénz után is kutat. De nem talál.
—-A járókelők felfigyeltek a dologra. Egyikük szólt egy rendőrnek, aki éppen a közeli büfében hamburgert evett.
—-A rendőr azonnal ráförmedt a csavargóra:
—-– Eredj innen!
—-Ő is megvizsgálta a földön fekvő ember pulzusát, majd sóhajtott egy nagyot. Hívta a rendőrséget, és a mentőket is. A hajléktalan nyakán egy aranylánc ékeskedett. A rendőr izgatott lett. Elzavarta a bámészkodókat. A nyakláncot pedig zsebre tette.
—-Amikor megjöttek a mentők és a rendőrök, kihúzta magát, s úgy tett, mintha semmihez nem nyúlt volna hozzá. A mentősök a hordágyra fektették a hajléktalant.
—-– Vajon mi okozhatta a halálát? – kérdezte a rendőrt az egyik társa.
—-– Nem tudom. Majd kinyomozzuk.
—-– Nyomorult egy halál!
—-– Hát igen – dadogta a rendőr.
—-A mentők elszállították a hullát. Akkor a rendőrt megkérdezte a társa, megesznek-e egy hamburgert vagy valamit a közeli büfében.
—-– Én már ettem!
—-– Amúgy jól van? Sápadtnak tűnik.
—-– Soha nem voltam jobban!
—-– Na viszlát, majd beszélünk.
—-– Viszlát!
—-A rendőr pedig – mikor senki nem látta – elővette a nyakláncot, s azon gondolkodott, mennyit érhet. Nem a büfébe ment hát, hanem az ékszerészhez.
–
