Mi megy
- Napló Marie Bashkirtseff
- Álomelbeszélések Vágó Asztrik
- Görbe zsoltárok Mihai Pleș
- Tavi élet A. Alvarez
Hozzászó
- Borbala Banto on Fülpös
- nagykata on ahogyan korallok törnek
- Éva on Van valami
- Gondos MM, tücsök on Szélerősség
Havik
Kategória archívum: Esszé
Egy s más az olvasásról
Kategória: Fordítás
Hozzászólás
Egy mondat Bachról
Friedrich Nietzsche Erwin Rhodénak írt 1870. április 30-i levelében, amelyben beszámol arról, hogy meghallgatta Bach Máté-passióját, ezt mondja: „Aki tökéletesen elfelejtette a kereszténységet, az valóban úgy hallgatja, mint az evangéliumot: AZ AKARAT TAGADÁSÁNAK ZENÉJE EZ, ÉS NINCS BENNE SEMMI ASZKÉZIS.” Gondoljuk meg, Nietzsche mondja ezt, a lázadás, az uralom, a sikeres, pozitív ateizmus legnagyobb, máig zseniálisan mértékadó filozófusa, ez az életveszélyes bölcs, a szabadságot a pusztítással összevegyítő mámorideológus, a tragikus káoszba fúló modernség egyik főszereplője.…
Kategória: Esszé
Hozzászólás
Alkotó szabadság
A nyelvek szellemének és az esetlegesség erejének nászából, avagy – kevésbé képletesen szólva – koincidenciájából olykor jelentős jelentésmódosulások jönnek létre. Így van ez az alkotószabadság – a szombatév, a sabbatical magyar leszármazottja – esetében is. Ami más nyelveken a huzamos munkálkodás menetének hosszabb vagy rövidebb időre történő megszakítását, a megszokottak felfüggesztését és többnyire más irányú munkálkodást jelent, az esetünkben az alkotással és a szabadsággal kerül közelebbi kapcsolatba.…
Kategória: Esszé
Hozzászólás
A részegeskedésről
A világ csupa változatosság és eltérés. A vétkek mind hasonlóak, amennyiben mind vétkek, és a sztoikusok történetesen éppen így gondolkodnak felőlük. Ám ha mind egyenlőképpen vétkek is, nem egyenlők egymással.1 És nem hihető, hogy aki száz lépéssel megy túl a határon,
—-Quos ultra citraque nequit consistere rectum,2
az ne volna gonoszabb állapotban, mint aki csak tízzel; és hogy az istenkáromlás ne volna gonoszabb dolog, mint ha valaki egy káposztát csen el a kertünkből;
—-Nec vincet ratio, tantumdem ut peccet idemque
—-Qui teneros caules alieni fregerit horti,
—-Et qui nocturnus divum sacra legerit.…
Kategória: Fordítás
Hozzászólás
A szép könyvről
Maestveldt ostroma alkalmával történt, hogy Puxus Oppidanus, a híres németalföldi kora humanista házát felgyújtotta egy lángcsóva. Puxus, aki a várostrommal édeskeveset törődött, éppen az igazak és jámborlelkű humanisták álmát aludta, úgy kellett kivonszolni az égő házból. Csak odakint tért magához, és amikor ráébredt a valóságra, kitépte magát kísérői karjából, és visszarohant az égő házba.…
Kategória: Esszé
Hozzászólás