Kategória archívum: Esszé

A pályatévesztett

Kategória: Fordítás | Hozzászólás

Egy s más az olvasásról

Néha megkérdezik tőlem, miként lett író belőlem, mire én első zavaromban mindannyiszor hajlamos vagyok egyetlen szóval válaszolni: „Olvasva”. Először is azonban az ilyen típusú kérdésekre nem efféle rövid válaszokat várnak, hanem az alkotás gyötrelmeiről és az önmagunkon dolgozás fáradságos munkájáról szóló vallomásokat; aztán meg így beszélve azt kockáztatod, hogy máról holnapra egy élettől elszakadt könyvmoly hírébe hozod magad, aki ahelyett, hogy a valóságot kutatná, közvetítő források igénybevételével csinál irodalmat; harmadsorban viszont a válasz nem is felel meg az igazságnak, merthogy megengedhetetlen módon leegyszerűsítő, összetéveszti az egészet annak egy részével, és elhanyagol néhány lényeges dolgot.…

Kategória: Fordítás | Hozzászólás

Egy mondat Bachról

Friedrich Nietzsche Erwin Rhodénak írt 1870. április 30-i levelében, amelyben beszámol arról, hogy meghallgatta Bach Máté-passióját, ezt mondja: „Aki tökéletesen elfelejtette a kereszténységet, az valóban úgy hallgatja, mint az evangéliumot: AZ AKARAT TAGADÁSÁNAK ZENÉJE EZ, ÉS NINCS BENNE SEMMI ASZKÉZIS.” Gondoljuk meg, Nietzsche mondja ezt, a lázadás, az uralom, a sikeres, pozitív ateizmus legnagyobb, máig zseniálisan mértékadó filozófusa, ez az életveszélyes bölcs, a szabadságot a pusztítással összevegyítő mámorideológus, a tragikus káoszba fúló modernség egyik főszereplője.…

Kategória: Esszé | Hozzászólás

Alkotó szabadság

A nyelvek szellemének és az esetlegesség erejének nászából, avagy – kevésbé képletesen szólva – koincidenciájából olykor jelentős jelentésmódosulások jönnek létre. Így van ez az alkotószabadság – szombatév, a sabbatical magyar leszármazottja – esetében is. Ami más nyelveken a huzamos munkálkodás menetének hosszabb vagy rövidebb időre történő megszakítását, a megszokottak felfüggesztését és többnyire más irányú munkálkodást jelent, az esetünkben az alkotással és a szabadsággal kerül közelebbi kapcsolatba.…

Kategória: Esszé | Hozzászólás

A részegeskedésről

A világ csupa változatosság és eltérés. A vétkek mind hasonlóak, amennyiben mind vétkek, és a sztoikusok történetesen éppen így gondolkodnak felőlük. Ám ha mind egyenlőképpen vétkek is, nem egyenlők egymással.1 És nem hihető, hogy aki száz lépéssel megy túl a határon,

—-Quos ultra citraque nequit consistere rectum,2

az ne volna gonoszabb állapotban, mint aki csak tízzel; és hogy az istenkáromlás ne volna gonoszabb dolog, mint ha valaki egy káposztát csen el a kertünkből;

—-Nec vincet ratio, tantumdem ut peccet idemque
—-Qui teneros caules alieni fregerit horti,
—-Et qui nocturnus divum sacra legerit.…

Kategória: Fordítás | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik