Türelmetlen voltam
és még ott volt az éjszaka az élőlényeivel.
Esős napok után – az Aranyos völgye
édes medrek a zöld alagútban
átkeltem a szolcsvai pallón
a mogyoróbokor árnyékában hűsölés szendvics paradicsommal
mókusszemek
félóra hosszat a pirossal jelölt szakaszon
tárnicskelyheket tiportam
a platón feltankoltam vízzel
sast nem láttam
az erdőben törött fa reccsenése
nem szakadt le, megszaporáztam lépteim
az erdőből kiérve sárga virágok
egy kis csokor, sással átkötve
a kolostorban Sziluán atya
élete és tanításaiból olvastam
„a gondolat a bűn első stádiuma”
te is elmém gondolata és műve vagy.
kevés apáca maradt
az apátnőnek nem volt felsőfokú végzettsége
a diplomás apácák inkább elmentek
te nem mentél
egy szerelmespár a környék felől kérdett
meséltem nekik a Sárkánykapuról
a két reggelű Faluban
kétszer kel fel a nap
a kuruzslók hozzák az esőt
órákkal később a panzióban
megtudom hogy nem jutottak túl az erdőn
megálltak egy kis útszéli feszület mellett
leterítették a plédet, egy hangyabolyra
és szeretkeztek
vártam türelmetlen
’znap délután kellett volna megjöjj
azt mondtad el akarod hagyni a falut
szíved nem húz az ősökhöz
a virágokat a bárnál hagytam szárazzá szikkadtan
„te vagy az én bűnöm hallottam
a világ teljesen elfelejtődött”.
visszafele vizem már nem volt
árnyékom se, még tartott a nappal
kiálltam stoppolni
az úton nem beszéltünk
a sofőr csokit majszolt
D. Cs. fordítása
