Szörnyű gondolat! Mi mentheti meg
Az Idő kincsét az Idő elől?
William Shakespeare
Umbráriában nincs kötőanyag
arcélek terülnek hanyag
vétlenségben: te vagy ki fürtökbe
fogja a húst – morzsolják égve
fogaik közt az asszonyok.
mészárszék csöndje a falakban
átkelés – maradéktalan:
elkobozzák minden rítusod
pazar volt az ősz. formabontó.
halk detonáta – geometriai bűntény
édes gőzzel lobogott a komló
s mondatonként – akár a tömjén –
égett a könyv. végtelen füst lepte
a tagolatlan húst. a labirintusra
senki sem emlékezett. Térképe
rózsafüzér után készült. az ábra
viszont rég elveszett. ahogy a füzér
és az imák. nyomában féktelen
topográfiák – kitakart ér
kitakart érés. fagy és figyelem
Umbráriában nincs kötőanyag
arcélek terülnek hanyag
vétlenségben: te vagy ki fürtökbe
fogja a húst – morzsolják égve
fogaik közt az asszonyok.
de sehol egy test kiszáradt torok
ahány szólam annyi közepe
nem tagolja kérge se neve
bíbor-korom mennyezi az eget
tükörben bevégzett bűntény:
halkan kioldott pixelek.
a képzelet – akár az örvény –
átrendezi a homokot. egy női
hangban két hang elvegyül.
szemcséit üvegbe köti:
szilíciumvölgy áthevül –
mélysége várat: üveg nem
köti az árnyat. pihen a tőr
míg száradnak a vágyak a bőr
pihen a nyúzott grifftetem
variációk kertre – függőkertek
az esőben ez az ázás az esőben
meg van írva. nemcsak ablakon a vízkő
hanem párolgó hajad – langyos zsírszag
hogy szemed alá arcodra bögölyök ülnek
vártában akár szürke heréltnek
konkáv hajnalokon. szájadban nincs elég
nyál. szűk ajakkal csókolnál. Szerencsére
befut a busz. fogait egyenként érzi ínyében
a macska. két merevedés: az üvegé; sajátja.
harántszelt galamb – ahogy vízkőcsermelyben
meg van az írva
parti homokba ernyedt testek parti homokba
bele vannak írva. hozzá fog érni az ujjam
alig ellenkezel. kitartottan így haldoklunk
mint kiteregetett halak
fél hatra csak a haldoklás marad
ujjbegy sem süllyed. virágszag marad
hervadás nyílás hervadás nyílás
tátonganak ajkak – kitakart kopoltyú
akár temetőkben
a parti homokba
a parti homokba bele vannak írva
minek is beszélni a sóról
lepedőre aszó gerinc lepedőre
rá van írva. hosszant a lapockák alatt haránt
kötések dudorodnak
kódexből akár – a fölösleg kimérten de sorvad
végül csak cérna enyv törékeny cellulóz
hozzá fog érni az ujjam – alig ellenkezel
körmök nyomán visong az elszabadult szellem
visszatartott lélegzetben van megírva
szálkás mint a fakír mint tarkó alatt a deszka
a beragadt szövetet persze megtalálja a boncnok
kopoltyúmetszeteken túl még sincs más
karcolás rajtad
abroszon a bőség abroszon
meg van írva. terítés előtt mészárszék a konyha
mészárszék asztalbontás után. az agapé
mondják három szeretet legnemesebbike. a só
némán jár körbe. morzsaágyról épp a rózsára csap
süllők gőze. elfordulsz amikor a kopoltyú
alatt behatol a kés – a fegyvernemet
szintén te választod. a hűlő bőr később
meglazul a húson. abroszon a bőség
abroszon meg van írva: nem fontos ki
kilöttyenti a bort s szűk ajakkal
megcsókolsz végül
variációk kertre – keresztutak
hüllők járnak a fejemben
a másvilág zárt és vontatott
ébren vagyok mióta cipelem
– izmok lekésett vonatot
nincs más szó a hajnalra
nincs más – csak ez a kert
a törékeny kvadratúra
melyben mint gyér teafiltert
eloldoz bármit mi volna
mélység vakuló sztaniolja
vize bluer – örök; mozdulatlan
viszontlátlak hátráló vadakban
hüllők járnak a fejemben
ázott gerinc; felfekvés; jászol
gyulladt a part – a pata nem
viszonyszók nélküli álom
csak sejteni vagy sejteni sem
hogy fénylik a csend a haltetemben
kihallgatni ha ha(l)lhatatlan
szilánkos fényt a madarakban
hüllők járnak a fejemben:
– Jónás és Jónás és Jónás
Izrael sem Ninivé sem –
viszonyszók nélkül a gyónás
nincs több hajnal csak ez a hajnal
nincs több kert és nincs több hüllő
viszontlátlak hátráló vadakban
szemük sincs hát – mélyen ülő
