Reccsen a jég
roppannak a csontok
ott lejt az elegáns
kasmír szövetkabátban
egyik sarokban kecses
pár táncot jár
másikban neon sapkás
suhogós edzőnadrágos
örök-ifjak kergetőznek
kergetik az ifjúságot
anya gyermeke kedvéért
kopott korcsolyáját elővette
bukdácsoló kamaszok
erőt fitogtatnak
karcol a jég
csontok reccsennek
a korcsolyabajnok
évtizedek óta ugyanott
koszorúzik előre-hátra
fiatal lánykák a jégen
erős smink, miniszoknya
órákig egy helyben
a legjobb szelfire vágynak
volt egy másik pálya
egy jóval kisebb
ahol először érintették
a kezét, ahol a szíve
másképpen lüktetett
ahol barátokkal lejtett
reccsentek az érzések
roppantak a szívek
–
