1.
vékony hullámveréssel nyílik a szemem
azelőtt mondhatni csak befelé láttam de ez sem lehetett több
mint egy bádoghold életkora
kivénhedt felelőtlenséggel egy ilyen éjszakát elképzelni
a jobb fülemben szeleket hordok a balban sivatagot
a találkozásuk biztonsági okokból két tizedes pontossággal kizárt
négy-öt ellentmondás is elpuhult már
mióta már nem ugyanabból az üregből leselkedem
mióta befőttesüvegben hordom a két kezem
ismerős kép ismeretlen erdőrészlet
ismeretlen veréb ismeretlen magvakat gyűjt
nélkülem
kőhordás a hegyről nélkülem a víz unalmas lehullása
nélkülem mennyi fűszál nő ki
a madarak megfagynak és puffannak
tollruhájuk feldobja még egyszer viccesen
elég ha csak egy keveset látok
apró növények igyekeznek kifelé
mintha egy növényellenes húsőrlő nyomná őket alulról
szegényeknek ennyire nincs maradásuk a semmiben
apró robbanásokkal nyílik a szemem
ereszt a megkövesedett szemhéj
a szemnek elől kell járnia járőröznie
és részletes beszámolót írnia
papír-zsebkendővel teletömött a fatörzs vissza az eredetekhez
a földalatti korona lesz az én házam
a leghitelesebb telek egy jól szigetelt lakóház számára
majd a gyökerek morzéjából kiolvasom
mi történik egykori önként elhagyott hazámban
2.
a legerősebbet vonom ki az esőből
már látszanak is a lábnyomok
átlátszó üvegből készültek
körülbelül kétszáz év amíg belepi a moha és vele együtt
annyi még ismeretlen élőlény
én addigra már férfikorom felszínén fogok élni lassan száradok
a tetveim a vadászgörényeknek adományozom
zu verschenken vegye-vigye
nyughatatlan kis lábaikkal a felszín alatti vezetékeimet aktivizálják
így jobban halad az öregedés
és ennek tagadhatatlanul vannak előnyei
a körülményeket nem veszem számba ellenükre élek
jobb ha semmit nem tudok róluk homok alatt a fejem
kivirágzom ha valaki bátor lovag elhozza az esőt
a feltételek eléggé sárgák
a számítások végeredménye zsíros narancs
fekete fúrótornyok az örökkévalóság pipája
visszafelé
van még egyetlen szabad hely a vékonyka csőben
meg fogom keresni
két nő között szeretnék feküdni nem baj ha szőrzetük ujjaim közt marad
a keverés a simogatás és a gyúró mozdulatok felborzolják
szunnyadó májkockáim locsolom hogy bolyhosodjanak
kimerednek a talajból szegények
szépítgessétek akár könnyeitekkel akár verejtékkel
el fognak gurulni megfontolt mozdulatokkal
3.
még mielőtt kicsírázna elindul a fagyhalál felé
még mielőtt elindulna üvegből nő buja talajnövényzet
mert az üveget nem érintik az időjárás viszontagságai
amik számunkra emberek számára annyi kellemetlenséget okoznak
betonnal kell védekezni
ruhák pléhből
egy kis engedménnyel a bugyikat fakéregből varrják
de csak rövid ideig felismerik romlékony természetüket
sietni egészséges dolog
vagy napozni egy nyergesvontató kerekén
a fúrófej kopog ahogyan régebb a kaszaélt kalapálta nagyapám
két alig elkülöníthető ütés
minden fájdalmát
vasárnapra tartogatja
tizenöt méter mélyre ás
a termőtalaj alatt agyagréteg
az még ismerős de alatta már
csupa ismeretlenség
kövek minden kiszerelésben
rengeteg csattogás ez a reggel
próbálok építeni belőle töri az álmom
az ágy az élet legsűrűbb négyzetmétere
mocskos felület vagy vegytiszta felület
csukott szemmel és lassú mély lélegzettel
aztán megébredni és felállni mielőtt végleg elszédítene
a liliom (kivinni éjszakára a szobából)
interjú egy macskával
mert az interjú divatos műfaj
a híreseket megkérdezik
és a névteleneket is csak azért is
válasza tiszta és üde
4.
igen régen így hívtuk állatok
parázsló prémek
csontokra és izmokra feszítve
ez ügyben most már a döntés elkerülhetetlen
a fák harapása ellen előkészítem a védőoltásokat
az ég picinyke harapása ellen előkészítem a meztelenséget
a csecsemők sírása ellen előkészítem az csigák cuppogását
hamarosan szúnyogokból szőtt lepel leszel
ezer ember karja hullámzik a konyhaasztalon
egyetlen tőkehal elég a semlegesítésükhöz
csak egészen lassú léptekkel lehet elérni az első fal komédiáját
kérlek most ne hozzál szabályos kockákat ajándékba
ne ródd rám a fej hosszúkás súlyait
ez a hónap legyen a rövid nyaké
minden kéz őt keresse fel este hat után
még mielőtt kihűlnének
a teaivást követően
eltévedtem az osztálytermek között, míg a három asszony ölelgetett
elveszítettem a férfit aki tudta hová kell mennem
hol kell sorba állnom a kirótt feladatokért
csupa fegyelmezett gyerek de egy sem segít rajtam
összegyűjtöm a fájdalmakat mind a hasamba
onnan fogják kimerni zománcozott pléhcsuporral
szétosztani az egész falunak
mindenki keresse meg a maga festőjét
a test makacs látvány
estig már minden leesett az égből
törött porcelánkészlet magukra hagyott vadak kiszáradt felhő
a legvizesebb foltokon gondolkodom
5.
két öntözőkannát felejtettek a szoba sarkában
végül az egyik asztal lesz a másik kutya
az asztal jobb lábába bele van írva szújáratokkal
az elmúlt harminc év benne a
sok száraz őrlemény
a felolvasást most jobb elodázni
a fiókban egy kisebb tó
partján közönséges békanyál
a felszín alatt semmi
halakat még nem telepítettek bele
kagylók algák megjelenése az elkövetkezendő harminc évben várható
majd következetesen ellepik az öreg deszkákat
az északi fekvésű láb egy erdőszéli vadászles szerepét tölti be
unatkozó rókák táplálék után kutató csecsemőkre várnak
majd egyetlen jól irányzott tekintettel terítik le
pazarlóan csak a májat eszik meg
a többit a szelektől elkínzott bükkfákra hagyják
egyetlen bükkfa elég egy többórás film felidézésére
egy film amelynek főszereplői egy hosszú pontosan szabott
ködben űzik nyirkos praktikáikat
később a főiskolák előadótermeiben nagyrészt sikerül
feltárni e praktikákat a diákok kitörő örömmel fogadják
lassú vérkeringésük felélénkítéseképpen
pontosan emlékszem a lányra
a levegő sem volt hajlandó mozdulni körülötte
nehogy eljusson hozzá egyetlen emberi hang is
nehogy elmozdítsa az arcot
a pléhmunkálatok elkezdése már egy következő láb története
és ebben már benne van a ma délelőtti napsütés
(ha ugyan sütött a nap)
bádogerdők kátrányos alagutak még érezni bennük a dinamit
több nemzedékre visszavezethető szagát
nagyapámból nőtt ki apám és apámból közvetlenül én
mellőzve minden női princípiumot
így senki a hasonlóságot el nem tagadhatja
végül pedig két mankót kapok
hogy elsántikáljak az eredet forrásához
de mire odaérek már beesteledik Nárcisszusz elszundít
vajon ki álmodja meg a negyedik lábat
övé a kegyelem és ha az életrajzírói nem hazudnak bizony
varjúhúson nőtt fel
néha azonban egy csepp vér gördült le
öreg szakállán benne lakott a bölcsesség épp ezért soha
nem tartott szeretőt és a varjúhúst
habos karfiollal nyomtatta el
tófenék suttogva tanácskozó algákkal
a halak csak bárgyú testőrök
az ügyesebbike pincérré avanzsál
kocsonyás italokat hoznak
