Peiszisztratosz az állam ügyeit mértéktartóan vezette, és inkább alkotmányosan, mint türannosz módjára, mert egyébként is emberszerető és szelíd volt. A vétkesek irányában is megbocsátó, de ezen túlmenőleg az ínséges helyzetben levőknek pénzt is adott kölcsön munkájukhoz, hogy a földművelésből meg tudjanak élni. Ezt pedig két dolog kedvéért tette: egyfelől hogy ne a városban tartózkodjanak, hanem szétszórva a vidéken, másfelől hogy mérsékelt jólétben élve és saját ügyeikkel elfoglalva, se kedvük, se idejük ne legyen a közügyekkel való foglalkozásra. Egyúttal azt is elérte, hogy a bevételek nagyobbak lettek, a föld meg lévén művelve, mert a termények tizedrészét beszedette… Egyébként sem terhelte meg a tömeget semmivel uralkodása idején, hanem mindig békét teremtett számukra, és biztosította a belső nyugalmat. Ezért a hagyomány sokszor úgy emlegeti, hogy Peiszisztratosz türannosza Kronosz kora volt, minthogy később, miután fiai vették át az uralmat, az sokkal keményebb lett. Mindabból, amit róla mondtak, a legnagyobb jelentőségű az, hogy népbarát lelkületű és emberséges volt. Tudniillik általában mindent a törvények szerint kívánt intézni, semmilyen anyagi előnyt nem juttatva magának… Így aztán hosszú ideig maradt hatalmon, s mikor száműzetésbe kellett mennie, könnyű volt ismét visszaszereznie az uralmat, ugyanis mind az előkelők, mind a nép többsége ezt akarta. Amazokat a velük való érintkezés révén, ezeket pedig személyes ügyeikben való segélynyújtással nyerte meg, s megvolt a képessége arra, hogy mindkét féllel jól meglegyen.
Ritoók Zsigmond fordítása
[Az athéni állam. XVI. Forrás: Antik portrék, Kriterion, Bukarest, 1979]
