Óda az Internethez

1.

Más létértelmet keresek, mint amit a tévécsatornák sugároznak,
és ez vezetett oda, hogy minden egyes kattintással újjászülessek, amikor egy ablak kinyílik. Az internet valósága felülmúlja a logikánkat.
Én mégis énekelem az Internetet és az azonnali találkozás Lehetőségét, köszönhetően a Wi-Fi sebességének és a kábelek rendszerének
és a biteknek, melyek Baudelaire verséhez hasonlóan a levegőben az Albatrosz szárnyain utaznak, amelyek az én Szívem.
És ez (az Internet?) minden Szívverést ugyanabban a dobbanásban egyesít.
És úgy énekelek minden pillanat találkozásának lehetőségéről ebben a virtuális és digitalizált pillanatban, mint az egered kattintása, amely végigfut a versemen.
És éneklem az életbenlét örömét, Asimov meséit, a kvantummechanikát, a reinkarnációt és Plasencki festményét,
énekelek a lehetőségről, amely összehoz bennünket, ó, Allen atya, ó, Verástegui atya, ó, César atya, ó, Whitman atya, ó, Fernando atyám
ebben az egyre embertelenebbé váló világban.
Énekelek a blogoknak és a linkeknek, amelyek megosztják örökségünket, fajunk őrült szívét, énekelek a kémkedő robotoknak, amelyek elküldik lényünk algoritmusának összegzését, hogy a Fogyasztás egy bizonyos formájába zárjanak.
Lényegében a netvalóság szédületét énekelem: a ki nem alvó tüzet, amelyet elraboltak az alefi mostban, ami aláás minden értelmet. Énekelem, ó, Korallok, a Jelenkor jelenének sebességi idejét, ahol minden Találkozás egy régi ellenszer a Rendszer ellen.
Én vagyok a hiperhivatkozások, a bitek, a linkek, a hálók, a pillanatok Navigátora, amelyek meghosszabbodnak ebben a pillanatban, ahol minden pillanat, akár egy másik, és úgy nyílik meg, mint egy vadul folyékony pillangó.
És ez a mi elménk.
A nem-örökkévalóságban való élet örökkévalóságát énekelem, az ujjban, amely információt nyit az információról, és ennek egyike sem volt (vagy nem) szerelem.
Még egy hiperhivatkozás letöltése sem lesz valójában egy ölelés a valóságban, és mi ez a valóság, vagy talán ez nem valóság?

2.

Mély, nyughatatlan lelkek, nekem, aki a digitálisban navigál,
hiperhivatkozásokat illeszt és másol be, bizsereg az agyam a hálózatoktól és kattintásoktól, amelyek lehetővé teszik a gyors kapcsolatot kultúrák, tudományok, gondolatok, valóságok, hordozók, videók, hangok, borzongások, erények között:
énekelem az Internet valóságát, amely úgy nyílik meg, mint lágy nemi szerv az ujjak között, és engedi megfigyelni sajátosságainkat a petyhüdt szirmok és a gyengéden nyíló lila éjszaka között.
Mély, nyugtalan lelkek, a Virtuális Valóság jön és megy: az elménkbe csap, megráz bennünket testünk heves naplementéje,
és ez börtön és kiméra, és csapás minden ismertre,
és behatol a neuronjainkba, és újratermeli legnagyobb lendületünket: a navigálást.
A digitálisban hajózunk, és lehetőség vagyunk a jelenkor Pesszimista tálcáján.
Hallgathatjuk Homéroszt, vagy olvashatjuk a legfrissebb Facebook-státuszokat, hol van megfilmesítve az igazság?
Ó, Fernando, ó, Whitman, ó, César, ó, Verástegui, ó, Allen, minden egyes ellentmondásunkban az együttlét lehetőségéről énekelek.
Éneklem az időt és a motivációk sóhaját, amelyek a Pluralitásnak egy bizonyos Egyéniségéhez vezetnek a lila és fekete égbolt félhomálya alatt, és gumisárga síró kolibri-vers zeng az éjszakában.
És panaszosan joggal állítom, hogy ez az(?) Internet és az én rohadt hitem, amikor minden álmomat összetöri a mobilomon megnyíló új ablak.

Csog Szidónia fordítása

Please follow and like us:
0
Kategória: Fordítás, Vers. Bookmark the permalink.

Hozzászólások

Email címét soha nem tesszük közzé. A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

*
*

*

  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik