Ahhoz pénze kevés. Nagyon nem
idomul. Egy kissé zugot lel.
Oda húzódik be és vár.
Pedig más, velősebb kecsegteti
jólnevelt izomzatát. Egy egész
gépezet lázadó mozdulatokból,
és felelőtlenül széjjelpiszkálja,
mert nem véli használatosnak. Ő
gyenge, és félelme is van: hogy
sokkalta gyengébb lesz egy ennél
óvatlanabb pillanatában.
Kétes hely
(1)
A szabadság erőteljes
bugyraiban kóválygott. Úgy indult
neki, hogy lejelezze: neki
az égvilágon minden megfelel.
És némelyeknek valóban
minden sikerül, a süketnémák
verőfényes panaszai
ellenére,
hol az igazság vartyog
a milliméterek pedáns közeiben.
Azt hinni: lépcsők. Téveszme.
Szimuláns aligátorok
kenyere.
Egy raktárhelyiség egyértelműen
kétes hely a sportgatyák
szárítására.
(2)
Ujjongott, de nem volt
hová tegye magát. Noha ő volt a
fontosabb.
Egy halom arc nézett
belé. És villant. Ekkor bicsaklott
össze.
Zizegett, majd krétával vonta
meg a határt, hogy a fény
eligazodjon, és lenyelt
egy galacsint, melyre titkos
ördögűző formulát rögtönzött.
Az időzített robbanás dobta
szét. A hirtelen
beálló szerénységet közállapotnak
vélte, magába fogadta
és elvegyült.
(3)
Az időben nem látta
meg. Pedig volt ideje
elég. Elvesztette
a legfőbbet. Aztán mégis
reménykedni kezd és
szól és a visszhangra
felemeli fejét.
Kemény vetélkedés. Mért
nem zúdul és temet? Ragyog, mert
győzni akar. A fej biccen
és benéz.
A lélek berreg. A zajban
megtalálni véli
a sajátját, mit felhasználhat.
Nem söpri ki. Ott hagyja
egy csomóban. Této-
vázik.
(4)
Nem fér oda be.
Holott neki készíttetett. Csattog
és nekivágódik.
Messziről jött és olyan
bárgyú, hogy simogat. Kiteszik őt
a támadásnak a támadások. Vonzereje
egy kalap címkéjével
írható le.
Lényege válaszol, mintegy
önkéntelenül, mert minden
kérdés megöli őt
egy pillanatra.
(5)
Megnyergelték. Ott
a fa mögött, mert oda ritka
a belátás.
Zöldes bűz csapott fel és
a lélek elsüvített a kijelölt
irányba. Mikor visszahozták,
lihegett és inni kért.
A Titokkal futott
versenyt. Ő lett az első
a célnál. Letette az esküt,
majd úgy léptek elő,
hogy teljes legyen
a pátosz.
Mindahányan sikert arattak.
Ez volt az ő első
fellépésük.
Azóta is.
(6)
Nem érti. És a vele
járó rend mindig máshová tereli
a figyelmét. Néz
és úgy látja, azok
mind világítanak. Át valamin. Mi
elébük jön és beléjük
mászik. Azután sem
szűnik. Ő
igen. Az ő súlya
már megtalálta
őt. Talán nem is kell neki
vonszolni: a lélek
lejelez, palástol
és feltár az időben.
(7)
Lerögzítették, nehogy eldőljön.
Olyan volt, mint egy szobor
és böfögött. Néhol
likak tarkították
napégette testét. Ő azt védőmáznak
nevezte, és szerette,
ha szeretik, mikor vigyorog.
Végül elcsattogott
és többé nem látták. Mint egy
kipukkasztott lufi.
Vaspántjait a szél kapta
fel az elmegyógyintézet
levadult bejárata előtt.
(8)
Erőteljesen paskolom. Egy szerelmes
test. Összehúzza magát
és kidobja rugóit. Acélosan csendül
a verejték.
Úgy tapadok hozzá, hogy
most már ne kérkedhessen
halmazállapotával.
Egy feszes zsinór
mindig megteszi. Az eggyé
rántja. A palánkon
innenit és túlit.
(9)
Elindul feléje. És ahogy
arra rezgett, lenézett. Meglátta,
amint a mennyezet alatt
lebeg. Hallotta,
ahogy kattog. Magára
ismert a kibabrált
időközökben.
Nagyjából ennyi történt.
Később rakták össze,
mikoris úgy
gondolták: megért és megért
egy fáziseltérést.
Reményteljesen vergődött
és lett belőle
valaki.
Ő nem
Azt viszont elmarják előle.
Többször is
megesik. Annyira
személytelen egy zsákmány.
Mert ott próbálják őt mindinkább
összezavarni. Ő nem
mozdul, ő veszteg, ő verhe-
tetlen a maga nemében. Ezért
tudja olyan tökéletesen
elviselni, amint fölötte
lóg, egyetlen fohász
nélkülözhetetlen erejében
bízva az
össze-vissza
szerkesztett világ.
Olykor vijjog
(1)
Csak suttogva. Hisz
nincs látószerve. Úgy tenni:
pillanatnyi gőg.
Neki van egy gukkere.
Azon néz. Ez végzetesen megkever
némely szempontot.
A fűzőjét dugta bele. Addig
húzta, mígnem kivont
egy példányt, és elnevezte.
Trapp lett a neve, mert értette
a csíziót egy szakavatott
vándorpatkány jóvoltából.
(2)
Alapjában véve zúzott.
És olykor vijjog. Mert
napok óta vagdossa. Viszont
a szándék még nem egészen
tiszta. Mire ő kötekedik.
Olyasféle kedvében található.
Végülis megelégeli és dühödten engedi
át azoknak, kik olyanszerű
építményt kívánnak
látni.
Együvé sodródnak mindahányan,
csak hogy jobban bemérjék
a látványt, mit alkalmilag
mellőztek súlyosabb
szellentő esetek miatti
félelmüktől hajtva.
(3)
Minden tekintetben úgy
mérem le, rettenetes, ahogy
az ott rotyogtat. Aligha
nem ráncolódik neki azon a
helyen. És milyen eszélyes
nonszensz gurgula.
Pedig szédíti őt
és olykor odaszorongatja
a belterjes félelem
ahhoz, mit úgy hívunk,
ragadomány
avagy
préda.
(4)
Bizonyára vele született.
És ő nem tágít attól.
Merthogy az által az, aki.
Meg hogy forog. Olyan
körökben, mik révén lényegre
tör.
Mellbevágóan trottyos
véleménynyilvánítások
tömény halmaza.
Egy födetlen vagyon ott
a mezőnyben, amint egyre libeg
és mutatja magát: nézzék,
kikben az ásványvíz még zubog.
Ez vakkantóan cukrot tör
az orruk alá, robajló lelkük
enyhítését sugallva.
(5)
Kitépi. Onnan, arról
a helyről: dicsőség. Mintha
csak azért tenné,
mert látványosat művelhet.
Ő feltörekszik. Tőle telhetően
lép be. A megkívánt
előírások szerinti betáplálás
remekel szeszélyében, mit
megnyerően léptet
érvénybe.
Láthatólag szenved. És néha
ráhajt, csak hogy megkaparintsa
azt, mi hozzávetőleg
segít.
Legalábbis kicsit. Legalább
mint töretnyi lélek.
(6)
Belsőleg megfelel.
Ám ahogy lépeget, piszokul
kérkedik. Pedig saját
küszöbén a Boldogság piciny
árkai több deci
lében küszködnek.
Alighogy a csúcsra hág,
sziporkázik, mint aki
csendet jelez előre, mégis
elfedi, mert szégyelli
pőreségét azok előtt,
kik olyasfélével
foglalkoztatják magukat.
Avagy mi a parancsolat?
Latolgatni modortalan
lagymatagság
a részünkről.
(7)
Az is ott áll köztük.
Úgy teszi mindenét,
mint azok.
Aztán egyszer csak azt
csattogtatja: vérzik!
Elvérzik.
Belevilágítanak négy
oldalról. Kicserélik
az elemeket. Tovább
nézik.
Azt látják, hogy valaki merően
nézi őket. Onnan bentről. El-
tűrik, bár szerintük
homlokegyenest ellentmond
a józan észnek.
Mielőtt lelépnének,
halkan odasziszegnek
neki: szárítsa fel.
Végül pedig: még
gondolja meg jól.
Potom összeg fejében:
talpát nyaldossa, és
pihéiben akkora örömet lel,
hogy csaknem lefordul
a kredencről, ahová száradni
került.
Végezetül fitymálva néz
fel egy lehetséges legjobb
röppályát sejdítve.
Az idő megfelel. Ettől
mélyen megindítva tépik
át szemük szűzhártyáját azok, kikben
végzetesen ingázik az önérzet
vágáns kísértet-lepárlata. Mert
milyen is a lélek…
Mindent egybevetve: zagyva
molesztánsok tupírozott
csatarendje.
