láttad, ahogy a tündérek csákányt ragadnak,
rabruhában dolgoznak, hogy a halál
ne lökje őket az aknákon át a bányába,
ami nem mindig sikerült neki.
addig fejtették a követ, amíg rózsaingjüktől
a földre nem rogytak lábaik és amíg
a szürkület körbe nem vette őket és
galambszívek nem dobogtak a mélyben.
tüdőembóliát kaptak a kémények füstjétől,
trombózist, ahogy a barakkok közt
álltak és nézték a napot. egymás mellett fekszenek,
szemük mintha fennakadt volna, hajukat
leborotválták és fejükön apró orvosi csákányok
helye éktelenkedik, lobotómia után.
–
–
[Az illusztráció Nagypál István munkája, a Prelúdiumok és fúgák között c. verseskötethez készült. A lengyelországi templomok ihlették, miközben a szerző magyarországi szürkébb életére is visszautal.]
–
