Később.
Te, szóval a bankból jöttem. Az igazgatónőnél voltam, vittem neki egy csokor virágot. Azt mondta, szeret virágot kapni. Fréziát, mert most van a szezonja. Mentem és vittem neki fréziát. Azt mondta, hogy nem akar trikóban látni. A csíkos ingem vettem fel (de alája becsempésztem egy fehér trikót, amin azt írta: „beszélj nekem a hallgatásodról”). A virágot betette egy vázába, leültetett egy székre, és nekifogott dolgozni a laptopon. Szánt rám 5 percet, ami alatt azt mondtam neki: „szép vagy, értelmes vagy… az én aranyos kiscsibém vagy… a szememben kialszik a fény, ha nem látlak… éjszakáim fölött a rólad való álmozodások őrködnek… a szemeid, mint két csillag.” Mivel nem figyelt oda, diszkréten megvakartam a tököm.
Kész, mondta. Most dolgom van. Tűnés. Találkozunk holnap vagy holnapután, oké, drágám? Oké. Kicsikét meglepődve jöttem el, hogy mennyire nehéz egy nőnek szarságokat mondani, közhelyekkel és ócska hízelgésekkel tömni a fejét. Te, szóval ez a nő receptre készült, becsszó. Recept szerint öltözködik, recept szerint beszél, és csak akkor dug, ha megfelelsz valamilyen receptnek. Egyébként ugyanúgy szop, mint akármelyik kisokos, aki a Blow Me-vel jön, Milan Kunderát olvas, kólázik és lelkiismereti problémákkal küszködik. Semmi különbség.
Az utcán láttam néhány járókelőt, akik egy ablaküveget bámultak. Odamentem én is. A „Studio”-val szemben van egy csinos kiskocsma. Bent világosság és senki más, csak két lökött. Táncoltak. Úgy, összeölelkezve. Szerelmeseknek tűntek – épp ezért lökötteknek is. Középen pedig egy ünnepien megterített asztal. Drága kajákkal megrakva. Felismertem őket. Férj/feleség. Van egy cégjük. A férfi a titkárnőt dugja (és annak húgát és egyik barátnőjét, és a húgának egy barátnőjét, és a szőkét, aki egyiknek se barátnője, de mennyeien szopja a faszt). A nő kizárólag a várostervezési osztály vezetőjével kefél. És csak vele, mert szereti azt hinni magáról, hogy ő egy hűséges nő. Mellettem egy szájtáti azt mondta, hogy az 5. házassági évfordulójukat ünneplik. A férfi kibérelte a kocsmát a nőnek.
Te, szóval én is így akarom. Hogy legyek valakivel. És megünnepeljem, hogy másvalakivel vagyok.
Elugrottam a Billába és vettem egy 2 és fél literes kólát (kedvezményes áron), vettem szafaládét, sajtot, egy gyertyát, szalvétát, ananászkompótot, dobozos fagyit, marinírozott halat, és hazamentem. Hogy, én nem rendezhetek ünnepséget a magam tiszteletére? Szépen megterítettem, aztán lezuhanyoztam, és felvettem az „I’m just a singer with a song/How can I try to right the wrong?” feliratú trikót. Aztán felkértem magam táncolni. Te, szóval próbálok romantikus lenni, világos? Azt hiszed, könnyű újra találkozni valakivel annyi év után? Először ügyetlenül öleltem át magam. Elfelejtettem, milyen a karjaidban tartani egy férfit. A jobb kezemet a vállamra helyeztem, a balt pedig a csípőmre. Megállapítottam, hogy meglehetősen csontos.
Elkezdtünk táncolni. Hogy s mint, kérdeztem magamtól. Nehéz megmondani, válaszoltam. Fel a fejjel, ember, hisz velem vagy. Megkérhetlek, hogy ne csipkedd a seggem? Bocs. Szereted Freddy-t? Igen. Hát Don Mcleant? Aha, nagyon. És Harry Nilssont? Igen, te, mindegyiket… mi van, nem tudod? Próbáltam beszélgetni. Igen, igen, tudom, egy kicsit ideges vagyok. Manapság mindenki ideges. Szar idők. Te? Én? Van valakid? Vagyis? Szeretsz valakit? Á, homályosan. Megérdemel? Nem tudom, ha nincs itt, valószínűleg nem. És te? Akárcsak te. Egyben-másban hasonlítunk. Mintha feloldódtál volna egy kicsit. Hát, ritkán találkozunk, ez elég ok a stresszre. Nincs időm, te is tudod. Egy őrült hajsza ez az élet. Kár, hogy túl rövid ahhoz, hogy rá is jöjj, miért az. Kezdesz érzelgős lenni. Mégis mi a faszomat akarsz, milyen legyek – ez egy romantikus pillanat. Az. Iszunk bort? Igyunk. Asztalhoz ültem. Te, küldj el az anyámba. Nem szokásom. Azért csak küldj. Menj az anyádba, mi van veled? Oké, most már jobban érzem magam. Mért akartad, hogy elküldjelek az anyádba? Mindent vettem, de bort elfelejtettem venni. Kólád van? Van. Az elég. Kólázunk. No, egészségedre, mondtam magamnak. Egészségedre, válaszoltam.
Hosszan néztem magam. Mondanék neked valamit, de folyton az az érzésem, hogy már tudod, miről van szó. Te, szóval nekem is az az érzésem. Vegyél szafaládét. Vettem. Jó, mi? Jó, élek-halok a szafaladéért. Vegyél kompótot is. Vegyél fagyit is. Vegyél sajtot is. Te, micsoda ötletem támadt – gyere, fagyicsatázzunk, mit szólsz? Te, zseniális, becsszó. Én is pont erre gondoltam. A pofámba basztam egy adag fagyit. Ő is a pofámba basztam egy adag fagyit. Te, röhögtünk, mint az agyalágyultak. Vagányul szórakoztunk, én meg én. Ananászkompótot öntöttem a fejemre. Ő is ananászkompótot öntöttem. Elkezdtünk kergetőzni a lakásban. Hintáztunk. Kipisiltünk az ablakon (egyenesen Mogoşné kutyájára). Felmentünk Nelinéhez gruppenszexelni – nem volt otthon. Visszamentünk. Lefröcsköltük egymást kólával. Vihogtunk. Becsszó, mintha arra vártunk volna, hogy halljuk anyát, amint összeszid, hogy megint rendetlenkedünk. De anya nem szólt ránk. Elfáradtam, mondtam magamnak. Te, én is. Még mit csináljunk? Nem tudom, gyere, aludjunk. Átöleltem magam. Te, szóval van egy csajom, aki szüntelen a fejemben jár. Nekem is. Angelnak hívják. Az enyémet is Angelnak. De nem illek hozzá. Én sem. Egykettőre elfelejtem. Uncsi. Reggel lelépsz? Igen, sok a dolgom. Nekem nem. És elaludtunk.
Nem hazudott. Mikor felébredtem, már nem találtam magam itt.
Ma holnap van.
Felhívott. Nelinénál voltam, hanyagul dugtam, seggbe. A körülmények nem számítanak. Lehet, hogy nem is volt semmilyen körülmény. Lehet, hogy izgatottan ébredtem, magamra kaptam a trikóm, amin azt írja: „ha mindazt sejtenéd/mit neked kívánok/én a hajadba/virágokkal átfont/napkoszorút tűznék”, felmentem, ajtót nyitott, és azt mondta, kezicsókolom, szomszéd. Szó nélkül bementem. Szomszéd, épp készítettem egy kis füstölt oldalast. Hagyd már, meg akarlak dugni. Ó, szomszéd, így még eljön otthonról. Hogy akarja? Seggbe akarlak dugni. Hanyagul. Hogyhogy hanyagul, szomszéd? Hát csak úgy, szórakozásból. Á, ahogy eddig is. Stupid female. Letolta a bugyiját. Megháborodtál, te? Nem, szomszéd, mért? Tangát húztál? Kényelmesebb. De csak ez az egy van. Jól van, dőlj előre. Előredőlt. Először köptem rá egyet síkosításképp. A tarkóját találtam el, de szóra sem érdemes. Egyből belehatoltam. Vadul. Sipítozott.
Előtte a bekapcsolt számítógép – a messengeren volt. Már megint a messen lógsz, te? Nagy baj, szomszéd, már nem tudok szabadulni tőle. Forró volt a segglyuka. Sóztam egyet a fenekére. Jól van, te, tudom, milyen. Remélem, nem baszarintsz magadnak blogot, mert felkötöm magam. Mi az a blog? Mindegy, hagyd… A telefonom pont akkor szólalt meg, amikor abbahagyta a nyafogást. Mindig ezt csinálja velem. Az asztalon hagytam. Kakaskám? Igen, majmocskám, én vagyok. Mit csinálsz? Nézd, épp egy könyvet olvasok. Wow! Vérbeli értelmiségim… milyen könyvet? Eh, valami filozófia. Bizonyos kételyeim vannak azzal kapcsolatban, amit Kant a szépről és a jóról gondolt. Érdekes. Neliné hallgatott. Csak a végbelét mozgatta ritmikusan, és igyekezett megőrizni a csendet. És van valami különbség? Alaposabban szemügyre vettem Neliné ülepét. Te, nem nagyon. Merthogy úgymond általában ami jó, az nem szép, ami pedig szép, az nem a legjobb.
Éreztem, hogy jön… bocsáss meg egy pillanatra, csengetnek… letakartam a tenyeremmel a telefont, beleélveztem a nő segge lyukába, aztán beszéltem tovább… kész, tévedés volt. Mutattam Nelinének a faszom, hogy koszos. Megértette és kiment szalvétáért. Tubicám, hallgatlak. Akarok találkozni veled ma este. Nem hittem, hogy még ezt fogod mondani. Miért, kicsikém? Nem tudom, neked mindig dolgod van, azt hittem, elfelejtettél. Nem felejtettelek el, mi ketten még nem fejeztük be, amit elkezdtünk. Értem jössz a munkahelyemre? Ha te akarod, szépségem… igen, akarom. Vegyek virágot? Még kérded? Á, és ne feledd, vegyél óvszert. Jó, pusszancskám, veszek. Kinyomott. Neliné alaposan megtörölgetett, közben meg nem bírta megállni, hogy ne húzzon két „slukkot”. Megsapkáztam. Ezt majd amikor megérdemled. Nem eszik, szomszéd? Nem, csomagold be, otthon akarom megenni. Becsomagolta. Megettem otthon. Lezuhanyoztam. Lezuhanyoztam még egyszer. És még egyszer, for the show. Aludtam, kipihentem magam. 6 körül ébredtem. Kis híján megint felmentem Nelinéhez. Elfelejtettem, hogy kell dugjak az igazgatónővel. Nem mondta meg, hogy hívják, és asszem, nem is fogja megmondani. Biztos azt hitte, ez valami játék. Lefogadom, hogy Rodianának hívják. Vagy Elfridának. Egy ilyen kinky név. Gyerünk, fiú, fel, mert este joggingolni mész. Te, szóval élveztem a nőkhöz járni.
Csak egyvalami idegesített – ő volt a férfi a dologban. És még valami idegesített – nekem ez csodálatosan megfelelt.
Bementem a Medlife-ba. Volt ott egy savanyú képű szőke. Kezicsókolom, néhány óvszert szeretnék. Az ön előtti polcon vannak. Látom én azt, de nem tudom, melyiket vegyem. Maga melyiket preferálja? Sajnálom, erre a kérdésére nem válaszolhatok. Mért, maga nem baszik? Uram, kérem. Válasszon, amilyen óvszert akar. Asszonyom, vagy kisasszonyom, ha óvszert akarok venni, világos, hogy baszni megyek. Nem rám tartozik. De, rád tartozik, mert te felelsz ezért az árúért. Ha egy túl vékonyat veszek, beleélvezek abba a nőbe, és teherben marad. Fizeted te a tartásdíjat? Ne túlózzon, kérem. Dehogy túlzok, shoppingolok, te meg egyáltalán nem segítsz. Oké, megmondhatom, általában mit vesznek a férfiak, jó lesz úgy? Mit vesznek általában a férfiak? Nézze, ők Durexet vesznek, ezt a fekete csomagolásút. Igen? Miért? Nem tudom, csak azt tudom, hogy ez fogy a legjobban. Hát ezzel a kék csomagolásúval mi van? Profibbnak tűnik. Tűnik. Á, nézd csak ezt a földi szeder ízűt. Most komolyan, tényleg földi szeder íze van? Nem tudom, nem próbáltuk. Hát melyiket próbáltátok? Kedves uram, nekem spirálom van, jó? A partnerem nem használ óvszert. Nagy a fasza? Kitört belőle a nevetés. Elképesztő vagy, becsszó. Ön elképesztő, hiszen nem is ismerjük egymást. Jó, jó, elképesztőek vagyunk. Még bámészkodtam ott… szóval spirál, azt mondod. Hát akkor adj egy olyan spirált. Nem értem. Hát ha neked spirálod van, én is veszek egyet, lehet, hogy az jobb. Uram, a spirál orvosi beavatkozást igényel. Á, a doki is meg kell dugjon. Ne gúnyolódjon, kérem. Nem gúnyolódok, próbálom megérteni. A spirál egy nagyon kicsi eszköz, amit felhelyeznek a… nos, a vaginába. No, ide vele, mert feldugom én oda neki. Nem, ezt egy nőgyógyász kell megtegye. Miért? Én is be tudom dugni az ujjam egy pinába. Igyekezzen, kérem, határozza el magát, többen is állnak már ön mögött. Várjanak. Rendben, ezeket a sárga óvszereket ajánlom, finom gumiból készültek, és síkosítottak. Aha, csak hogy megszabadulj tőlem. Nem, elolvastam a használati utasítást, a legjobb kínálatnak tűnnek. Ezeket mért nem kedvelik a férfiak? Nem tudom, lehet, hogy csak a különlegesebb, gyengédebb férfiak számára találták ki, nem tudom. Én gyengéd vagyok… Jól van, megveszem őket, de vedd tudomásul, hogy még erre jövök. Ahogy ön óhajtja. Megvettem, kifizettem.
Az ajtóban egy bácsika csúnyán megnézett. Úgy tettem, mintha le akarnám fejelni.
DCs-ford
