—I.
A fény kedvence voltam –
egy harmatcseppektől szikrázó kert,
egy édes fahéjas csiga
és mindenki, aki rajtam kívül élt, eljött
megérinteni a szépségem, energiával töltődni
te is eljöttél viharosan a kedvemért,
elvetted utolsó mosolyom
hiába nézegetem most a fényképeket
nem ismerek már rá a hegyekre, amelyek hívogattak
és amelyeket forrásvizekből ízleltem
sem az ajkaknak arra az elektromos vibrálására
az erdei bulik gépiességében
amiért sok lány megbocsátott nekem
belém kívánván költözni
az utcákat rovom és az öregeket tanítom
miként tegyék fel rendesen a védőmaszkot,
3 üzletből vásárolok sört
aztán sorra veszem a gyógyszertárakat, talán bent talállak
talán fejfájásod van
és nem óvszert kérsz
emlékezettől felgyúlt test, meditáció nélkül
a filmek túl keveset tartanak, a könyvek túl hosszúak
gyötrelmem túl van az utcákon
a pornhub prémiumos lakásokban
a dombok mögött még a Nap sem fog már emlékeztetni
milyen voltam akkor az első napon
—II.
Innen összeszűkül az ég:
féldolgok jelennek meg alávetve az elszigeteltségnek,
egy zöld farok a széljárásban
a pikkelyes tujalevelek közt
sellő vagy és a konyha elnyúló gőzeit mozgatod
tasakos levest eszek
amikor rólam van szó, elnyújtózva heverek
képes vagyok a falakat mészkősziklákká változtatni –
egyetlen lélegzettől
szétzúzott tengeri szörnyek
láttad a lábaim
a hófoltos tető eltérítette
sugarakat facsarni,
hallgasd te is, hogy olvad el
a szívekben a félelem –
a zoknim fűillatú
————————————-Dankuly Csaba fordítása
–
–
