Az állóháború elkezdődött, pedig
ilyen magasból mindent annyira jól
látni.
Minek mentél el, ha újra és újra hazajössz?
Sötétbe burkolózok,
a papagájokkal együtt az erkélyre ülök
és az inkognitóablakot figyelem.
A Napnak öltözött férfit deréktől felfelé látom,
beleragadhatott az irtószerbe: nem mozdul.
Lehet, hogy most nem a szája az, ami mondani akar valamit?
Hosszú napokig esni fog, vagy közeledik egy újabb hidegfront.
–
[Nagy Kata Inkognitóablak című verseskötete a JAK-füzetek sorozatban jelenik meg az Ünnepi Könyvhétre]
Egy hozzászólás