II. kép
Szereplők
Férfi – bármilyen 35 éves férfi
Nő – bármilyen 35 éves nő
0. jelenet
Férfi: A Focşani-i törvényszék ítélőbírái ma egy rendkívül kényes ügyben hoztak ítéletet. A város egyik polgárát, egy hetvenéves férfit azzal vádolt a felesége, hogy a kóbor kutyákat a család pénzéből eteti. Ez volt egyébként a válás oka is, több mint 50 év házasélet után. Az igazság kiderítése érdekében a Focşani-i bíróság rendkívüli vizsgálatot rendelt el. Így hát a vádlott tömbháza előtt tanyázó kutyákat a hatóságok mérlegen megmérték. Kiderült, hogy ezek csakugyan mintegy 2.8 kg-mal többet nyomtak a kóbor kutyák engedélyezett átlagsúlyánál. A válást ma hirdették ki.
Nő: Egy papagájt tanúként idéztek meg egy válóperben. Ily módon Kína az első ország, ahol a szárnyasok tanúskodhatnak. Miután felesküdött a bíróság előtt, Riky, a papagáj tanúvallomást tett, vélhetően az egyetlen általa ismert szavakat ismételgetve: «válás», «légy türelmes». Feltételezhető, hogy e szavakat akkor tanulta meg, amikor a gazdáját hallotta telefonon beszélni a szerelmével. E terhelő vallomás elégséges volt ahhoz, hogy a bíró kimondja a házaspár különválását. A javak elosztásakor a papagáj, ahogy az természetes volt, az asszonyra maradt.
(Sötét)
1. jelenet
Férfi: A barnákat szeretem
Nő: A magas férfiakat kedvelem
Férfi: Bolondulok a nagy mellekért
Nő: A fontos az, hogy megértsük egymást
Férfi: Szeretem a göndör hajat
Nő: A magabiztos férfiakat
Férfi: A határozott fellépésű nőket
Nő: Legyen jó az ágyban, nem?
– Férfi: Szia, azt hiszem, láttalak már errefelé
– Nő: Elég gyakran jövök
– Férfi: Nem tudom, mit tesznek ezek az üdítőbe, mert úgy elkábultam
– Nő: Alkoholnak hívják (nevet)
– Férfi: Egyedül?
Férfi (vagy Nő): Érett korba jutva a férfi családot készül alapítani. Most mindennél előbbre való, hogy találjon egy magához illő nőt. Az elvárások, melyek egykor kevésbé voltak fontosak, fokozódnak. Megfontoltan kell választania. Ha már rátalált, az a nő egész hátralevő életében a társa lesz. A férfi életében nagymértékű változások állnak be. Az addig nyugtató hatású szexnek megváltozik a szerepe. Utódokat kell eredményezzen. A kedvenc járművet, a lehajtható tetejű, két üléses gépkocsit felváltja a családi autó. A még a kamaszkorban kialakult társulási szokás, mely a «kiruccanások a fiúkkal» vagy «egy sörre» néven is ismert, elmaradozik. Ezek a hirtelen változások negatív hatással lehetnek a férfira. A depressziók, az erőszakos magatartás vagy az otthon elhagyására tett kísérletek gyakori esetek. Egyes férfiak mégsem hajlandók felnőni, és továbbra is kicsapongó szokásaiknak hódolnak. Ezeknek a ritka és makacs példányoknak «agglegény» a nevük. A férfiak többsége számára azonban lejárt az udvarlás ideje. Egész hátralevő életüket a választott nő és az utódaik mellett fogják eltölteni.
Nő (vagy Férfi): A nő számára a párkeresés hamarosan véget ér. A hosszú időszak, ami alatt különböző férfiakkal kacérkodott, le kell záruljon. A férfi fizikai megjelenése most már nem annyira fontos. A fiatalkorban visszataszítónak tartott hastájéki hájréteg elfogadottá válik. Hasonlóképpen a haj részleges elhullása is. A választott férfi fogja a nőt eltartani, úgyhogy a társadalmi helyzet az elsődleges. A férfitól eltérően a nő később éri el a nemi érettség tetőpontját. Minél többször igyekszik közösülni a választott férfival, hogy egy egészséges utódot biztosítson. A nő életében a változások távolról sem akkorák, mint amelyeken a férfi megy keresztül. Minthogy természeténél fogva kevésbé társaságkedvelő, a nő már nem érez igényt arra, hogy más nőkkel érintkezzen, akiket most már vetélytársaknak tekint. Egy ideig minden figyelmét a férfira összpontosítja.
– Nő: Néhány barátnőmmel
– Férfi: Nem akarsz inni valamit?
– Nő: Miért ne?
A Férfi és a Nő: A játék elkezdődött.
– Férfi: Megkaphatom a telefonszámod?
– Nő: Talán inkább a facebook-címem.
– Férfi: Az is megfelel
– Nő: Írod? «facebook.com/név» … Várom, hogy ismerősnek jelölj (nevet)
– Férfi: Oké
Férfi: …mondom, ez a lány halálosan tetszik nekem, nem… nem… nem az a fajta, másmilyen. Megadta a facebook-címét… rettenetesen elkeserít, hogy még nem láthatom a képeit… ismerősnek kell jelöljem… megőrültél???… még várok… túl korai… nem akarom, hogy azt higgye, hogy érdeklődöm…
Nő: …figyelj… neked még megvan a telefonszáma a csaposnak, aki az «Office»-ban dolgozik? hát… tegnap este ott jártam… és megismerkedtem egy irtó klassz pasassal… a gond csak az, hogy nem tudom, hogy hívják… igen… igen… hát ez az… láttam, hogy beszélget a pultossal, és arra gondoltam, hogy esetleg felhívod te, és megkérded tőle… hogy megkeressem a facebookon…
Férfi: «Férfi» would like to add you as a friend ?
Nő: «Accept»
FÉRFI and NŐ are now friends.
FÉRFI is in a relationship with NŐ.
– Nő: Várj… várj egy kicsit, mert fáj
– Férfi: Csiklandozol
– Nő: Vigyáz, mert ráncigálod a hajam
– Férfi: Bocs
– Nő: Sikerül?
– Férfi: Esküszöm, nem láttam még ilyen melltartót
– Nő: Segítsek?
– Férfi: Ne, boldogulok
– Nő: Most?
– Férfi: Most jó
(Szeretkeznek)
Férfi: Szex?
Nő: Szeretkezés
Férfi: Bárhol?
Nő: Az ágyban
Férfi: Cicik?
Nő: Mellek
Férfi: Anélkül?
Nő: Azzal
Férfi: Vadul?
Nő: Igen!
Férfi: Most?
Nő: Nem!
Férfi: Szeretsz?
Nő: Szeretek
(Sötét)
2. jelenet
– Nő: Azt hiszem, tisztáznunk kéne a fontos dolgokat
– Férfi: Hallgatlak
– Nő: Melyik felén akarsz aludni ?
– Férfi: A balon
– Nő: Oké. Hogy szereted a tükörtojást?
– Férfi: Lágyan
– Nő: A kávét?
– Férfi: Nem iszok kávét
– Nő: Kitűnő. Kedvenc színed?
– Férfi: A világoskék. A tiéd?
– Nő: A sötétkék. Mi akartál lenni, amikor kicsi voltál?
– Férfi: Helikopterpilóta. Igazából másodpilóta, a barátom, Mircea volt a pilóta. Te?
– Nő: (Nevet) Balerina
– Férfi: A legszégyenletesebb dolog, amit tettél
– Nő: Áááá… Amikor licibe jártam, összecsináltam magam a matekórán. Most te
– Férfi: Ó… nem!
– Nő: Csalsz. Gyerünk, mondjad…
– Férfi: Semmi esélyed… nem mondom
– Nő: Nem mondok neked többé semmit, soha
– Férfi: Soha, soha?
– Nő: Nem is beszélek többé veled
…
– Nő: Hány gyereket akarsz?
– Férfi: Kettőt
– Egyszerre: Egy fiút és egy lányt
– Férfi: És milyen nevet adunk nekik?
{Larissza, Mária, Rémusz, Róbert, Krisztián, Laura, Mónika, Gábriel}
– Férfi: Oké, megegyeztünk! Krina és Lőrinc
– Nő: És hol tartjuk az esküvőt?
– Férfi: Párizsban, nyilván!
– Nő: Kitűnő. Csináljak neked tükörtojást?
– Férfi: Légy szíves
– Nő: Mit mondtál, hogy akarod?
(Sötét)
3. jelenet
– Nő: Mit csinálsz?
– Férfi: Dolgozom
– Nő: Tessék
(Odadob egy követ)
– Férfi: Elment az eszed! Mi ez?
– Nő: Egy kő
– Férfi: És mit kezdjek én vele?
– Nő: Nem tudtad, hogy a pingvinek jegygyűrű helyett követ adnak egymásnak?
– Férfi: Néha olyan vagy, mint egy gyerek, becsszó, a pingvinek…
– Nő: Nem akarsz a pingvinem lenni?
– Férfi: Azt akarom, hogy békén hagyj, amikor dolgozom
– Nő: Egy érzéketlen vagy
– Férfi: Hagyj!!!
– Nő: A legpocsékabb szerető vagy a világon
– Férfi: Próbálok dolgozni
– Nő: Kibírhatatlan vagy
– Férfi: Mondd még
– Nő: Egy disznó vagy
– Férfi: A disznód vagyok, és így szeretsz…
(Mindketten nevetnek)
– Nő: Mondj nekem valami szépet
– Férfi: «…ha egy nap elkapnálak, s megcsókolnám a talpad, ugye, hogy utána bicegnél egy kicsit, féltedben, nehogy eltipord a csókom…?»
(Sötét)
4. jelenet
– Nő: Nézd… nekem ez tetszik
– Férfi: Nem tudom, mit mondjak, elég kicsinek tűnik
– Nő: Hát ez?
– Férfi: Ez tényleg ronda
– Nő: Oké, de válasszunk egyet még ma, ha lehet
– Férfi: Ne idegeskedj
– Nő: Csak egy matrac, mi lehet olyan nehéz
Férfi: Egy üzlet tele matracokkal, és még csak egy sem piros. Egy üzlet tele piros matracokkal, és még csak egy sem kényelmes. Egy üzlet tele piros, kényelmes matracokkal, és még csak egy sem az a méret, amilyet én akarok. Egy üzlet tele piros, kényelmes és a kívánt méretű matracokkal… szóval ez van… ki kell választanom egyet… és haza kell vinnem. A piros és kényelmes matracomnak jobban örülnek majd a szüleim, a barátaim, a szomszédaim… nem másért, de én voltam az egyetlen, akinek még nem volt matraca… Ezzel a matraccal fogok feküdni, ezzel a matraccal fogok kelni… csak én és a matracom… aztán lassan-lassan egyre ritkábban járnak el hozzám a barátok, a szülők végül meghalnak, a szomszédok elköltöznek, a gyerekek továbbállnak, én meg a piros matracommal maradok, ami időközben kifakul… kényelmetlen, hasznavehetetlen lesz…
– Férfi: Oké. Ezt vesszük. Tetszik?
– Nő: Igen… Még mindig szeretsz, nem igaz?
(Sötét)
5. jelenet
(Éjfél elmúlt, a Férfi beoson)
– Nő: Vártalak
– Férfi: Bocs, maradtam egy sörre a fiúkkal
– Nő: Ilyen sokáig?
– Férfi: Bocsáss meg, sajnálom
– Nő: Reméltem, együtt eszünk
– Férfi: Bocsánatot kértem
– Nő: Nem kell kiabálj
Férfi: Apa egy ábrándozó volt… mindig virágot hozott anyának, valahányszor csak megcsalta. Anya pedig viszonozta a szolgálatkészségét. Úgyhogy a lakásunk mindig tele volt virágokkal. Ha hétfőn apa egy csokor szegfűvel érkezett, legkésőbb szerdán anya rózsát hozott neki. Pénteken apa gerberával állított haza, vasárnap pedig anya nárciszt hozott. Aztán kitört a csetepaté… veszekedésekkel, szemrehányásokkal, sértésekkel teli hetek. Azokra a hetekre felállítottam magamnak egy szabályt, ami tökéletesen működött: «a szüleim csak akkor boldogok, amikor veszekednek». Ezáltal könnyebben túltettem magam a cirkuszokon. Aztán újabb virágok következtek, és elkerülhetetlenül újabb veszekedések. Ezek az emberek a lehető legkegyetlenebb módon gyötörték egymást… nyilván, ha nem számolsz a szabállyal… nem?!
Nő: Amikor nincs senkid… mintha mindenki téged figyelne… mintha mindenki vádolna: a szülők, a barátok tekintete – «te sem vagy már leánykorban». Az összes kolléganőd férjhez ment, gyerekeik vannak, összejárnak és arról beszélgetnek, hogy milyen tejporkeveréket használjanak, vagy melyik német óvodába járassák a gyerekeiket. Lehet, hogy ez a férfi, akire egész életedben vártál, eltévedt, vagy egész egyszerűen nem létezik. Úgyhogy kimész az utcára, és az első pasastól, akivel találkozol, megkérded: «hé, te szőke, nem akarsz feleségül venni és egy tucat gyereket csinálni velem?». Aztán következik a belső küzdelem. Minden reményt, minden várakozást… kész, el kell felejtened. Ez a kompromisszum-férfi, aki elég jó ahhoz, hogy feleségül menj hozzá, de nem elég jó, hogy megéld vele a nagy szerelmi történetet. Elég jó ahhoz, hogy bemutasd a barátaidnak, de nem elég jó, hogy a fényképét a pénztárcádban hordd. Elég jó ahhoz, hogy kölyköket nemzzen neked, de vajon elég jó, hogy leéld mellette az életed?
– Férfi: Kérlek, ne csináld…
– Nő: Hagyj, menj a barátaidhoz
– Férfi: Tudod, hogy csak téged szeretlek, mókuskám
– Nő: Nyilván, hisz nem feküdhetsz le a barátaiddal
(Sötét)
6. jelenet
(kopogás az ajtón)
– Nő: Foglalt
(kopogás)
– Nő: Foglalt
– Férfi: Engedj be
– Nő: Nem!
– Férfi: Igyekezz, mert sietek, engedj be
– Nő: Vécézek
– Férfi: És akkor mi?
– Nő: Vécézek
– Férfi: Engem nem zavar
– Nő: Engem zavar
– Férfi: Mióta lettél ilyen szemérmes, drágám?
– Nő: Ebben a házban már szarni sem lehet!
Nő: Tündérkirályfik, fehér lovak, tündérkisasszonyok… én mondom nektek… NEM LÉTEZNEK!!! Csak egy nagy összeesküvés, ami már az óvodában elkezdődik, hogy kimossák az agyunkat, nekünk, romantikus nőknek. A valóságban TESZTOSZTERON, ÖSZTROGÉN, LIBIDÓ, FEROMONOK vannak, meg egyéb, orvosi szakkönyvekből vett kifejezések. Igazából a «pillangók a gyomorban» egész mítosza a tudósok magyarázata szerint nem több, mint egyszerű hormontúltengés. Úgyhogy nincs már itt semmi látnivaló. Rászedtek, lóvá tettek. A mesebeli királyfi semmi mást nem akar, mint «jól megkettyinteni» a királykisasszonyt, aztán elterülni az ágyon, és focimeccset nézni, miközben a hercegnő lábujjhegyen szaporán a frizsidernél terem és hoz neki egy hideg sört. Így hát két választásod van: vagy elmész és máshol próbálsz szerencsét, vagy pedig a te kis mechanikus péniszed mellett maradsz, amely arra vágyik, hogy kielégítsen… és amelynek van még egy figyelemre méltó tulajdonsága: ki tudja nyitni a savanyúságos üvegeket… És a tonhalkonzerveket!
– Nő: Tessék… nyertél
– Férfi: Ez nem háború
(Sötét)
7. jelenet
Nő: Szanaszét hagyod a zoknijaid az egész házban.
Férfi: Hegyként tornyosulnak a cipőid
Nő: Mindent elkövetsz, csak ne gyere haza
Férfi: Már nem mosolyogsz, amikor belépek a házba
Nő: Már nem mondod, hogy «szeretlek»
Férfi: Jobban foglalkoztat téged a karriered
Nő: Azt az érzést kelted bennem, hogy nem vagyok vonzó
Férfi: Nem talállak vonzónak
Nő: Az utcán megfordulsz a nők után
Férfi: Az utcán megfordulok a nők után
Nő: Elolvasom az üzeneteid, amikor zuhanyozol
Férfi: Elolvasod az üzeneteim?
Nő: Azt hiszem, megcsalsz
Férfi: Meg akarlak csalni
Nő: Megcsalsz?
Férfi: Miből gondolod?
Nő: Már nem szeretkezel velem
…(elhúzódik)…
Férfi: Azt hiszem, már nem szeretlek
Nő: Már nem szeretsz?
Férfi: Azt hiszem, már nem szeretsz
Nő: Már nem szeretlek?
Férfi: Azt hiszem, már nem szeretjük egymást
…(elhúzódik)…
Nő: Számoljunk együtt, jó?
Férfi: Jó
Nő: Egy
Férfi: Kettő
Nő: Három
Férfi: Négy
Nő: Öt
Férfi: Hét
Nő: Nem, hibáztál… elölről… Egy
Férfi: Kettő
Nő: Három
Férfi: Négy
Nő: Hat
Férfi: Hibáztál! Még egyszer… Egy
Nő: Kettő
Férfi: Négy
Nő: Újra… Egy
Férfi: Miután idősebbek lettek, és én eljöttem tőlük, a szüleim abbahagyták a veszekedéseket. A virágok megszűntek benépesíteni a lakást, amely most úgy hatott, mint egy hatalmas csarnok, éjszaka, munkanap után. Úgy tűnik, hogy a csend jobban nyomasztotta, mint a csetepaték, mert egy nap anyám eltűnt, csak úgy, minden ok nélkül. Úgy érezte, hogy már nincs szükség rá. Tizenhárom éven keresztül a veszekedés volt az egyetlen elfogadott módja az apámmal való kommunikációnak. A szüleimtől sok „így nem”-et tanultam. A szüleimtől megtanultam, hogy két ember a legfurcsább módokon mutathatja ki egymás iránti szerelmét, még az egymás fejéhez vágott tányérokkal is, és ugyancsak a szüleimtől tanultam, hogy a nehézségek akkor jelentkeznek, amikor a tányérok megszűnnek repülni, és a kiabálások abbamaradnak…
Nő: A kapcsolatunk elkezdett egy silány filmhez hasonlítani, amelynek a vége túlságosan is előrelátható, semhogy kivárd. A főhősnő elhagyja férjét, aki mellett az élet kibírhatatlanul egyhangúvá vált, és odébbáll a nagy kalandot keresve. Egész életed, amit e mellett az ember mellett eltöltöttél, bele van préselve egy fényképalbumba, amit magaddal viszel. A képekből kiderül, hogy mintakapcsolatotok volt. Nyaralás a tengerparton, karnevál Velencében, születésnapok… stb. De a képek megtéveszthetnek. A rajtuk látható emberek úgy mosolyognak, mintha pisztolyt szegeznének a halántékukhoz. Te mosolyogsz, ő mosolyog, tengernyi mosoly, amely tengernyi frusztrációt palástol… az az igazság, hogy nem találsz egy világos okot, amiért el akarsz menni. Ám még súlyosabb az, hogy egyetlen okot sem találsz, amiért maradnál. (elővesz egy pénzérmét) És íme, a kapcsolatotok jövője éppoly bizonytalan, mint egy feldobott pénzérme. (feldobja)
(Sötét)
8. jelenet
(Az alábbi párbeszéd a hűtőszekrényre ragasztott cetlik révén történik.)
– Férfi: Van kedved filmet nézni ma este?
– Nő: Elfogyott a cukrunk
– Férfi: Holnap András napja van
– Nő: Ébressz fel, amikor megérkezel
– Férfi: Elmentem a hivatalba
– Nő: Kiléptem egy kávéra Krisztinával
– Férfi: Meccsen vagyok
– Nő: A fodrásznál vagyok
– Férfi: Lemerült az aksim
– Nő: El vagyok foglalva
– Férfi: Sajnálom, ma nem érek rá
– Nő: Szakítani akarok
– Férfi: Mért szakítanánk?
Nő: Vasárnap van, 13 óra. Elmosogattam, megvetettem az ágyat, bezártam az ajtót, és a kulcsot a postaládában hagytam. Búcsúlevelek nélkül – túl érettek vagyunk már ehhez. Azt mondják, a boldogság annyira fontos valami, hogy megéri várni rá egy egész életen át. Nem tudom, hogy ez igaz-e… nem vagyok érzelgős fajta… nem hiszek az újrakezdésben… talán csak egy másik végkifejletben. Úgyhogy – isten veled! Azt kívánom, hogy kevésbé légy boldogtalan egy másik nővel, mint velem lettél volna.
Férfi: Hétfő van, 0 óra 0 perc. A lakás üres, makulátlan. Jelenlétének minden nyoma gondosan el lett tüntetve, mintha ő nem is létezett volna. Az edények, amelyekből tegnap este ettünk, tiszták, az ágy, amelyben tegnap este dugtunk, megvetve. A törölközője eltűnt, és vele együtt a cipőhegy az előszobából. Búcsúlevél nélkül? Világos… túl érettek vagyunk már ehhez, nem? Semmi tragédia, csak két ember, akik alig jöttek össze, és akik most ellenkező irányokba tartanak. Egy másik befejezés a befejezésgyűjteményhez. Micsoda közhely, nem? Ha hétfőn születsz, valószínűleg egy pénteki napon fogsz meghalni.
(A fény lassan alszik ki, a színen egy felbontott savanyúságos üveg marad.)
(Kép vége)
D. Cs. fordítása
[Részlet a Ha hétfőn születsz, valószínűleg egy pénteki napon fogsz meghalni… c. színműből]
