Az első erő elengedés.
A farácsok között beszűrődő fény leválasztja utolsó ujjbegyem és
egy ajakfékes kilégzéssel teljes árú jegyet veszek oda,
ahol Béga-színű récék fodrokat rajzolnak sétáink köré.
Amikor eszembe jut az egy-kis-dombra-lecsücsülünk rész,
kövekkel akarom kitömni a zsebem. Ezt legalább olyan korán
megtanulja az ember a nagyanyjától, mint azt, hogy a villámlás
Isten keze és mindenhová elér. A takaró alá is.
Elfordítod arcom a hömpölygésről, mint aki hinni tanít.
Ha meg kell állni, süllyedés legyen, lomha omlás,
ne buktasson el többé semmilyen bucka, járdaszél,
amit még nem fedeztél fel önmagadban.
Az egyik réce feléd távolodik a másik elől.
Hiába tartasz menetiránynak háttal, rajtad keresztül látom,
ők tudják, hogyan kell életutakat rajzolni szakadatlan radírozásban.
–
