„Hova ez a nagy
sietség, mondd, barátom,
fáradt Sziszüphosz?”
„Fel a csúcsra egészen,
oda tartok, s ki tudja,
hogy lesz tovább s azután.
De már elég a szóból,
engedj, ne tarts föl engem!”
„Kíváncsiságom
bocsásd meg, kísérjen a
szerencsés végzet!”
–
semmi baj
semmi baj míg a
hátad látom Orpheusz
csak ne fordulj meg
jövök utánad – együtt
léphetünk ki a fényre
ha most
ha most levetné összes
csillagát az ég ha meg-
szabadulna minden kis
ragyogástól a menny én
akkor se láthatnálak
téged Eurüdiké
sorsom gyászos foglyaként
pusztulásra ítéltem
mindent ami járhatott
volna kettőnknek csak a
könnyek maradnak némán
nyelem őket fuldoklom –
hiányod majd feloldoz
–
–
