A város egy újabb napot élt meg
Tele csodálatos és hihetetlen
Eseményekkel. Este, ennyi
Boldogságtól eltelten,
Az utcákon kószálunk egy ideig
A csillagokat nézve, ahogy
Mértéktelenül megnőnek
Egészen elborítva az eget.
Csak néhány kérdés
Kelt félelmet bennünk.
Vajon az ismeretlenek,
Arcunkat meglátva,
Miért torpannak meg ijedten,
És a madarak vijjogása a parkokban
Miért űzi őket messzire
Egyszer s mindenkorra?–
–
Hajléktalanul bolyongtunk
Hajléktalanul bolyongtunk
A felperzselt földeken
És elégedetten hahotázva
Zúdultunk be az elhagyott házakba.
Biztonságban élünk itt
S csak néha némulunk el
Amikor eszünkbe jut a reggel
Amelyen láttuk a város lakóit
Más, messzi vidékekre
Menekülni rémülten.
–
Rejtekhelyről
Rejtekhelyről a síkság végtelennek látszik
Éjjel-nappal szélkorbácsolta
Pernyekupacaival.
Beteg madarak vonszolják magukat
Ezrével a porban.
A csenevész fák, nyomorult
Széncsontvázak, recsegve
Porladnak szét, és
Szertefoszlanak
A levegőben.
Ó és hogy zúgtak egykor a szélben
A búzamezők
És milyen jólesett az álom
A fűvel borított földön
Egy lány teste mellett!
A mauzóleum
Az évszázadok óta épült mauzóleumban
Ma már senki nem nyugszik.
Kísértetiesen emelkedik a dombtetőn,
A tenger felől fújó szelekben
Morzsolódó értelmetlen kőhalom.
Falai dohosak
A madarak meg befészkelnek
Üregeibe. Körülötte a rózsák,
Illatozó lángtenger,
Rendetlen összevisszaságban nőnek.
Valaha hosszú embersorok
Várakoztak csendben
Fáklyával a kezükben, hogy
Bejuthassanak a márványtermekbe.
Most már csak a fiúk járnak ide
Nevetgélve játszani
Amikor nagy a déli hőség
És egyedül itt, a romok közt
Van hűvös.
–
Fénypadló
Évek óta dobták ki
Ezeket az idegen
Ejtőernyősöket
Akik madaraktól kerülgetve
Himbálóznak a város fölött.
Rég elpusztultak már
Éjjel-nappal hámjaikban
Lógva és hiábavaló igyekezetükben
Hogy földet érjenek.
A forróság
Nem olvasztotta meg ruhájukat
Melyben testük most
Mint valami zsákban hever.
Finoman susogva ereszkednek alá
A selyemlobogók
És amikor már-már megérintenék a háztetőket
Egy fénypadlóba ütköznek
Amely újra visszalöki őket
Több ezer méter magasba.
DCs fordításai
–
–
[Az Emlékek a senki városából (Amintiri din cetatea nimănui) c. kötetből.]
–
–
