–
4
… / … / … /… // … / … / … / … // … / … / … / … //
téli délutánok hosszúra nyúlt árnyékában már /
csak őszülő szakállunk nő tovább csikorogva.
valami hamiskásan kedves fény. ha csatangol még a szemekben. mennyi elmondhatatlanság. a relativitás rámutatott. egyidejű események. nem tapasztalhatóak meg egyszerre. istenmentes, összeszerelhető ígéretek. a megfigyelők is befolyásolják. milyen tavasz, milyen nyár, és az ősz, hogy jön a tél, hogyan lehet végigélni; mondják, „muszáj”, mondják, „lehetetlen” — a kettő között lavírozzak, megszólalni remeg hidegen a szívem. két különböző valóság létezhet egyszerre. a kvantumtérben legalábbis. esetleg még több. fázzál egyedül, kismajom.
–
1
… / … / … // … / … / … / … / … //
… / … / … // …magammal mit.
ijesztő távoli események. félklasszikus szemléltetés. adaptív optika. tartozhat azonos jelen különböző múltakhoz. ritka. van történés. helye nincs. semmi esztétika. a tett nem kap teret. engedd el. jöttment csillag szorul szívemre, mintha újraegyesülnének nők és férfiak hamvai egy tőzeges dűlőn, de nem — mindenki szökik e benső sötétség csábítása elől, sem érettség, sem annak tere, csak a tél. közeli. éj rímelte. ásónyomnyi. veszteségből. a molekulák atomokká szakadnak föl. ingerült első lépések. pontszingularitás. pézsmaillat száll a romok felől.
–
–
