Akárhogyan igyekeztek is az emberek sokszázezrével kis helyre összezsúfolódva elcsúfítani a földet, amelyen megtelepedtek, akárhogyan teleépítették kővel, hogy semmi se teremjen rajta, akármilyen buzgón kiirtottak is minden előtörő fűszálat, akárhogy összefüstölték kőszénnel meg olajjal a levegőt, akármennyire megcsonkították is a fákat, s elüldöztek minden madarat meg négylábút – a tavasz mégis tavasz volt, még a városban is.…
A Bjelaván álló szép, nagy ház néhány nappal ezelőtt még Mujaga Telalagić tulajdona volt, most naphosszat üresen visszhangzik a csizmák és bakancsok dobogásától, a tisztek szaggatott nevetésétől, a részegek zsivajától, a lovászlegények és a cselédség futkosásától, kiabálásától. A ház mostani gazdája Arif bég, a Topcsi1 pasának nevezett tüzér ezredes, Omér pasa legvendégszeretőbb és legtékozlóbb tisztje, aki addig nem boldog és nem nyugszik, amíg a házban nem garázdálkodnak a dölyfös vendégek.…
Clochemerle mozgolódni kezdett, s lassanként teljesen megváltozott. Hihetetlen dolog, és ki gondolná, hogy borvidéken ilyesmi megeshet, mégis a víz betörése hozta magával a mélyreható felfordulást.
—-A városka alatt, a Mohosfenéknek mondott helyen forrás tört fel. Eleinte csupán kedves vízsugár volt, néhány méterre szökkent a talaj fölé, cseppjeit kecses kupola formában szórta szét, olyasformán, mint egy permetezőgép.…
Honoré már csak azért is szerette a feleségét, mert gyermekekkel ajándékozta meg. Amint észrevette, hogy viselős, boldog volt, hogy élvezete ekkora méreteket öltött. Úgy tekintett gyermekeire, mint hajdanvolt vágyaira, s örült, hogy ilyen melegen élénk szemmel és kicsattanó arccal láthatja viszont őket.…