Bár a járás, mint olyan, gépies aktussá vált, a szép járás arra kötelez, hogy állandóan ellenőrizzük testtartásunkat, a kar lendületét, a lépés hosszát, a lábfej mozgását.
—–Járás közben a testet egyenesen tartjuk, a fejet felemeljük, előre tekintünk, a vállunkat hátra, hasunkat behúzzuk, karunkat pedig szabadon mozgatjuk testünk mellett, lehetőleg könyökből (de nem lóbáljuk).…
I
1819 kora tavaszán kétlovas hintó érkezett egy Duna-parti söröző bejáratához. A kocsis leugrott a bakról, kitárta a kocsiajtót és leengedte a hágcsót. A hintóból cilinderes fiatal férfi szállt ki. Karját nyújtotta törékeny útitársnőjének, aki szibériai nyusztprém bundát viselt, karján kacsatojás színű táska himbálózott.…
A fiú megállt a sziklák mellett, és a távoli sziget felé nézett, ahol a fák között tüzek pislákoltak. Még sosem úszott el odáig, és semmit nem hallott az ott élő emberekről. Olykor felmászott a szélkoptatta kövekre, s integetett nekik, kiáltozott, de nem érkezett válasz.…
(Naplóregény-részlet)
Valaha élő valóság volt, amiről írok. Ha azonban egy-egy adott pillanatra gondolok, melyet megpróbálok felidézni, újraépíteni, azaz rálelni különös fényére és a benne rejlő sajátos szomorúságra vagy örömre, mindenekelőtt megint az az érzésem támad, hogy a zajló élet illékony, aztán pedig az is, hogy ezek a pillanatok teljesen jelentéktelen módon olvadnak bele abba, amit egyetlen kifejezéssel egy ember életének nevezünk.…