(Részlet)
1873
—–Nizza, Promenade des Anglais, Villa Acqua-Viva, január. – Howardné meghívott tegnap, hogy töltsük a vasárnapot a gyermekeivel. Már haza akartunk jönni tőluk, mikor belépett s átadta édesanyám üzenetét, hogy estig náluk maradhatunk. Maradtunk is, és ebéd után, szürkületben, átmentünk a nagy fogadóterembe, ahol a gyermekeik elém térdeltek s kérve-kértek, énekeljek valamit.…
– egy úszó naplója –
2002. márc. 27, szerda, 52°F
A kormoránok pár hete elmentek, a sirályok nem sokkal később. Sosem volt több, mint féltucat kormorán, sirályok azonban százával. Néha amikor fejest ugrottam, hatalmas felhőként szálltak fel, rikoltozva. Szokásom szerint gyors tempóban a huszonöt méter hosszú korlátig úszom, fejjel a víz alatt krallozva, majd a hátamra fordulok, és lassabban sodródom vissza, miközben az égben, a felhőkben és az időjárásban gyönyörködöm.…
1864. január 1., szerda
Hurrá! Egy új év! Így kezdtem a naplót egy évvel ezelőtt. Most is ugyanezt mondanám, habár nem táplálok túl nagy reményeket. A közeljövő elég egyértelműen eldöntött. Idén nem fog annyi minden történni, mint tavaly. De ki tudja mégis, mi történhet!…
Január vége, hónak nyoma sincs. Szép, hihetetlenül meleg napok. Ma viszont esik az eső. Lassú, piszkos, gonosz eső. A város nyomasztó, az utcákat kosz borítja, a Notre-Dame tornyai, a Saint-Michel hídról nézve, süllyedő hajókra emlékeztetnek. A Szajna gémberedett macskája, ahogyan egy költő nevezi, magába roskadt.…