Eltévedtünk, nincs mese, ez nagyon nem jó, a bátyám iszonyatosan dühös lesz rám. Lemaradtunk a csoporttól, de arról igazán nem én tehetek, hogy Z.-nek folyton kioldódik a cipőfűzője. A bátyámnak eszébe se juthat, hogy eltévedtünk, többször jártam már a szurdokban, és nekem mint az öccsének, nekem is ismernem kell a vadont, behunyt szemmel is el kellene találnom a Farkasösvényig, ott – gondolom – bevárnak, de szinte semmit nem mond nekem ez a mező.…
Megpróbált visszaemlékezni a csöndre. Valahol a szíve mélyén persze tudta – tudnia kellett –, soha nem lesz elégedett, mindig többet és többet kíván annál, mint amit elért vagy elérhet, és ez az akaratosság lesz az a baljós árny, ami majd súlyos pokrócként terül a szívére.…
Confinium város létezéséről először a Firenzében 1631-ben kiadott Cronica Magna tesz említést, éspedig a IX. könyv IV. kötetének 120–135. oldalain. A valahol a Duna torkolatában található településre vonatkozó egyéb feljegyzésre később bukkantak néhány könyvtárban. Megbízható forrásként idézhetők például: Augustino Rucci és Tommaseo Colonna közösen megjelentetett Emlékiratok (Bázel, 1670), Sir Edward Forbes Historia Celtorum (London, 1681), Sevillai János Utazás a világban (Madrid, 1689) című munkái stb.…
Örömmel élni – így szűrtem le a szerény eredményt. Voltaképpen olyan természetes ez. Kolumbusz tojása az egész. Csak az a baj, hogy a betegek bezárják magukat önnön ketrecükbe és nagyon nehezen tudnak örömmel élni. Meghal bennük a Szép – így tanultam egy skizofrén kislánytól.…