Egy helyen a fény és az árnyék határán
az úr meg a sátán
szerződést kötött
melyben elhatárolták felségterületeiket –
egyiké az ég
másiké az, ami a tükörben látszik.
(Dante nem találta fel a purgatóriumot.)
–
A világ megteremtése érdekében
üzenetváltáshoz folyamodtak
(nem arkangyalok,
hanem telepátia
telemánia
telegénia
meg egyéb tele-féleségek révén)
és konszenzusra jutottak –
egy semleges felhőn találkoztak,
ahol aláírtak egy egyezményt
olyan fehér betűkkel, mint a semmi.
Miután tehát az úr elfogadta társszerzőként lucifert,
nyersanyagot kért tőle.
Az meg adott neki szurkot
vagy kénkövet
vagy alkoholt
vagy másfajta boszorkányságokat.
–
A bohém ördögök,
duhajok, mint a flamandok –
ahogy a régi apokrif könyvek írják
és ahogy festményeken láthatjuk –
elixírrel teli vagy feldöntött serlegek,
vöröslő húshalmok,
dohányfelhők
és élveteg nők között,
akiknek „méz és tej van a nyelvük alatt”,
miként azt eretnekszájakból hallhatjuk.
Íme a sátán züllött
birodalma.
A bohém ördögök,
duhajok, mint a flamandok.
DL fordítása
–
[Az Exclamația muritorului (A halandó kiáltása) c. kötet Hatodik este ciklusa.]
–
