Szerző archívum: Toroczkay András

1
Ősz volt, sötét és barátságtalan. Lehetett hallani, ahogy a férfit a kutyák a kerítések mögött őrjöngve ugatják. Senki nem volt az utcán, csak ő. Látszott rajta, hogy maga sem tudja, hol van, és miért. Az a típus volt, aki a face-en is csak két képet tesz ki magáról, de mindkettőn ugyanazt a kabátot hordja.…

– Miket hoztál.
– Törlőkendő, tea. Keksz.
– Adj egy kis teát.
– Nézd: Hupikék törpikékes bögre. Neked hoztam.
– Menjünk ki. Van egy ilyen szabály, hogy ne zavarjunk.
—–Kivezet a testéből egy vezeték. Nem merek odanézni. A haja csapzott, színes pizsamája lötyög rajta.…