Szerző archívum: Sztaskó Richard

gyakran szabadkozom

Kategória: Vers | Hozzászólás

ami szemmel látható

túlzás
lenne
azt állítani
hogy hitem
mértéke
állandó –
szél kavarta
felhőtánchoz
hasonlít
ahol a formák
örökös változása
többet jelent annál mint
ami szemmel látható –

már semmire nem jó

akár a
kígyó vedlett
bőre száraz &
már semmire nem jó
csak hever az útszélen
& várja hogy véget
érjen a hajnal mert abból
nem terít magának asztalt
se másnak de másnap
érti meg igazán mi a
madár röpte s hogyan ível a
kifeszített kék alatt a napnak
becézett indulat

csak hagyom

ébredés
után az
első
két
percben
még nem vagyok
& nem is sejtem
hogy majd leszek –
csak hagyom
hogy történjek
egyik pillanatról a
másikra
fogalmam
sincs
kinek a
legnagyobb
örömére

csöndet inhalál

nem lát nem néz
napsugár olvad
semmi másról
ez sem szólhat
tettetve tűr
és árnyékot vár
derengő köd
csöndet inhalál

Please follow and like us:
0
Kategória: Vers | Hozzászólás

Haikuk

zsibbadt lélegzet-
vételek közt hasonló
csak hasonlót vonz

*
saját súlyától
roppan össze a lélek –
ez jutott nekünk

*
hova sietnél
ha minden lépésünk csak
botlást szaporít –

*
ívelt csönd leszek
tenyered vonalában
ha már nem remélsz


Please follow and like us:
0
Kategória: Haiku, Vers | Hozzászólás

Önarckép

Hogy mit tekintünk szerencsének,
az néha rajtunk múlik. A konyha-
kőre csattanó csésze – legyünk
őszinték – nem remélhet túl
sokat, ha lesodorják vagy oda-
csapják. De van, hogy csak a füle
bánja. Letörik, viszont a csésze megmarad.
Így vagy úgy, kávénak, víznek.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

Már senki se

Aszfaltra tapadt, nyálkás
levelek közt vacog a
bűntudat. Már senki se
vall ellened, Uram, nincs
mitől tartanod. Annyit
kapsz, amennyit adsz. Rozsda-
csőrödben – mint láthatod –
így ázik el a hajnal.

Pont úgy

Lopott lábakon
támolyog az idő –
megbotlik, elhasal,
fölkel, aztán
mindent kezd elölről.…

Kategória: Vers | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik