Szerző archívum: Sztaskó Richard

ami szemmel látható

Kategória: Vers | Hozzászólás

Haikuk

zsibbadt lélegzet-
vételek közt hasonló
csak hasonlót vonz

*
saját súlyától
roppan össze a lélek –
ez jutott nekünk

*
hova sietnél
ha minden lépésünk csak
botlást szaporít –

*
ívelt csönd leszek
tenyered vonalában
ha már nem remélsz


Please follow and like us:
0
Kategória: Haiku, Vers | Hozzászólás

Önarckép

Hogy mit tekintünk szerencsének,
az néha rajtunk múlik. A konyha-
kőre csattanó csésze – legyünk
őszinték – nem remélhet túl
sokat, ha lesodorják vagy oda-
csapják. De van, hogy csak a füle
bánja. Letörik, viszont a csésze megmarad.
Így vagy úgy, kávénak, víznek.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

Már senki se

Aszfaltra tapadt, nyálkás
levelek közt vacog a
bűntudat. Már senki se
vall ellened, Uram, nincs
mitől tartanod. Annyit
kapsz, amennyit adsz. Rozsda-
csőrödben – mint láthatod –
így ázik el a hajnal.

Pont úgy

Lopott lábakon
támolyog az idő –
megbotlik, elhasal,
fölkel, aztán
mindent kezd elölről.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

Szétnézni könnyedén

(regényrészlet)

Ma két hete voltam utoljára Évánál. Búcsúzáskor azt mondta, többé nem kell jönnöm, ez így nem fog menni, jelen pillanatban semmi esély a folytatásra. Csak álltam és hallgattam, és nem tudtam, mit feleljek. „Remélem, megbocsátod az őszinteségem, de nem szeretnék hazudni.…

Kategória: Próza, Regény | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik