Valami van – ezt az elejétől fogva érezzük. Láttuk magunk körül a tájat, amelyet hegyek és síkságok tagoltak, láttuk a tengereket és fölöttünk az eget. Az égen megcsodáltuk a fényes képződményeket, meséket, történeteket költöttünk róluk, beszéltünk hozzájuk.
A kunyhóinkat lassan házakra cseréltük, szépen kimért, függőleges falakkal, majd a sarokra mutatva így szóltunk: a szoba bármelyik pontját három számmal tudjuk beazonosítani, amelyek megmondják, mennyit kell menni az egyes falak mentén, hogy a pontba érjünk.…
furcsa lény születik éppen
olyan mint egy állat
egy nagy szájon át jön,
szőrzet veszi körül
fölötte egy seggluk nyíltan
napvilágra kerül
furcsa lény születik éppen
olyan mint egy ember
keze van és lába
mért jött ez világra
alvadt vértócsában
lágy koponya lüktet
furcsa lény születik hát
olyan mint egy tárgy
az óvónéni vezetésével
a gyerekek megfogdoshatják
de a szájukba nem vehetik
furcsa lény jön, mondja szija
lényege az eszencia
gyanakodva nézzük őt
el kéne már bomlania
mondogatjuk vonakodva
ez a lény túl nagyra nőtt
furcsa lény születik éppen
olyan mint egy gondolat
mint mikor egy külső zavar
legyőzi az agyat
légkörön át vibrál
a világűrön át
bejön a tetőkön
áthatol a bőrön
furcsa lény születik éppen
ez lenne a lélek?…