Szerző archívum: Pál Tamás

Bálna

Kategória: Novella, Próza | Hozzászólás

fehér zászló

a csend nem mindig befogadó
így valahogy kívülről szemlélem
nem is akarok belépni, kerülöm a mágiát
bevet minden eszközt: hajlongó füveket, folyó zúgását
de én tudom hogy a nők szája megkeményszik
az izmos férfiak elsorvadnak
vigyorogva ülök székemen végső (r)omlásban
jaj mondtam már hogy a nők szája megkeményszik
egyetlen, egyenetlen fájdalom
nem hazudhatom hogy szeretlek, nem hagylak el
o sole mio, ó agyam, ó zsigereim
látni szemeidben hinni akarsz nekem
de erősebb a kardnál a lánc
ágyban párnák közt így már nem halhatunk meg.…

Kategória: Vers | Hozzászólás

Isla Negra

a férfi erotomán, a nő kissé keserű
illatos chardonnay-t töltene combjai közé
isla negra
de a nő megint rossz kislány volt

fenekelés hozza a feledést
sikátorokban nyögdécsel
hideg és kemény a hím
de szereti őt
nincs az a sötétség amivel jóllakatná
ő a meghasonlott szelíd őz
csitítaná, de könnyebb átjutni a tű fokán
mint kirimánkodni kezéből
fékezhetetlen dühének ostorát.

Kategória: Vers | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik