Eltévedtünk, nincs mese, ez nagyon nem jó, a bátyám iszonyatosan dühös lesz rám. Lemaradtunk a csoporttól, de arról igazán nem én tehetek, hogy Z.-nek folyton kioldódik a cipőfűzője. A bátyámnak eszébe se juthat, hogy eltévedtünk, többször jártam már a szurdokban, és nekem mint az öccsének, nekem is ismernem kell a vadont, behunyt szemmel is el kellene találnom a Farkasösvényig, ott – gondolom – bevárnak, de szinte semmit nem mond nekem ez a mező.…
Az éjszaka kínzókamrájában ébredek,
ahogy hazudok egy fekete táncoslánynak,
hogy megvárom munka után,
Afrika szívéből érkezett ő,
ártatlanul
árulja magát, fekete szívem mutogatom,
de ő csak szőke szakállam simogatja,
te kis buta,
hazatántorognék, de minden messze van,
akinek esze van, nem hallgat rám,
nem keresi a Pigalle-on a megváltást,
hullámok sodornak süllyedő helyekre,
Auróra még nem ismer rám, a betegre,
felejteném a táncoslányt, a kínzókamrát,
szeretném, ha arcomat lemosnák,
beleköp a tükörbe
saját képmásom.…
People think that birds always sing the same melody, but they’re wrong. Sometimes birds go mad, especially at night in London, whistling like old rusty trains. I know them very well: Crying Johnny, Angry Matilda, Voodoo Marie, Badangle Tim, and Jimmy Error.…
