A város egy újabb napot élt meg
Tele csodálatos és hihetetlen
Eseményekkel. Este, ennyi
Boldogságtól eltelten,
Az utcákon kószálunk egy ideig
A csillagokat nézve, ahogy
Mértéktelenül megnőnek
Egészen elborítva az eget.
Csak néhány kérdés
Kelt félelmet bennünk.
Vajon az ismeretlenek,
Arcunkat meglátva,
Miért torpannak meg ijedten,
És a madarak vijjogása a parkokban
Miért űzi őket messzire
Egyszer s mindenkorra?…
A fiú megállt a sziklák mellett, és a távoli sziget felé nézett, ahol a fák között tüzek pislákoltak. Még sosem úszott el odáig, és semmit nem hallott az ott élő emberekről. Olykor felmászott a szélkoptatta kövekre, s integetett nekik, kiáltozott, de nem érkezett válasz.…