Szerző archívum: Baló Levente

[A víz fel]

Kategória: Próza, Vers | Hozzászólás

Tájképek

1.

vékony hullámveréssel nyílik a szemem
azelőtt mondhatni csak befelé láttam de ez sem lehetett több
mint egy bádoghold életkora
kivénhedt felelőtlenséggel egy ilyen éjszakát elképzelni
a jobb fülemben szeleket hordok a balban sivatagot
a találkozásuk biztonsági okokból két tizedes pontossággal kizárt

négy-öt ellentmondás is elpuhult már
mióta már nem ugyanabból az üregből leselkedem
mióta befőttesüvegben hordom a két kezem
ismerős kép ismeretlen erdőrészlet
ismeretlen veréb ismeretlen magvakat gyűjt
nélkülem

kőhordás a hegyről nélkülem a víz unalmas lehullása
nélkülem mennyi fűszál nő ki
a madarak megfagynak és puffannak
tollruhájuk feldobja még egyszer viccesen

elég ha csak egy keveset látok
apró növények igyekeznek kifelé
mintha egy növényellenes húsőrlő nyomná őket alulról
szegényeknek ennyire nincs maradásuk a semmiben

apró robbanásokkal nyílik a szemem
ereszt a megkövesedett szemhéj
a szemnek elől kell járnia járőröznie
és részletes beszámolót írnia

papír-zsebkendővel teletömött a fatörzs vissza az eredetekhez
a földalatti korona lesz az én házam
a leghitelesebb telek egy jól szigetelt lakóház számára
majd a gyökerek morzéjából kiolvasom
mi történik egykori önként elhagyott hazámban

2.

Kategória: Vers | Hozzászólás
  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik