AFTA

Nézd ezt a rohanást:
mindent, amit teszünk, sietve tesszük.
Futva eszünk, futva szeretünk.
Guglizunk, facebookon nevetünk, messengeren randizunk,
sms-ben szeretünk. Azt hisszük, hogy boldogok vagyunk.

Te vagy a mátkám,
te vagy a kiadatlan márkám,
de már, na ne már! A magány mar,
és ha egy csajod van, az meg nem vagány már!
Azért a járdáig elkísérsz, kösz szépen,
már nem zavar, ha hozzám érsz köztéren,
se itt, se a Móricz Zsigmond körtéren,
legyünk a két cérna egy öltésben.
Két önkéntlen, zöngétlen mássalhangzó –
kösz szépen…

Nem várom az öregkorom
mikor lesz az erkélyen egy-két kóróm:
egyik nagymamám sem a korba halt bele,
a szerencsétlenség végzett vele.
Vagyis velük.
Apám ordít, hogy Maja, együnk!,
a cserkészek meg azt, hogy Gyerünk!
Szerintem már nincs hova,
ennek a világnak ez lett a végzettye,
a vásárhelyi szép sztyeppe:
ott nőtt fel ez a kis krapek is,
ahol a csóré az a meztelen,
és amivel írunk, az a pix.
Szívem egy nagy rög ametiszt…

Szeretem, ha esik,
kábé minden:
a kávéba a cukor,
az „ez” az „az”-ba,
a Nike-id bele a kutyaszarba,
a szemem a szemedbe
és amikor én esek beléd…
Hagyjuk, mindegy, vágod, hogy van a peléd?
A helyzet elég kritikus,
sose leszek fizikus, mert szar az agyam hozzá.
Na, ne célozzá’ má’ haver.
Ha bajod van, mondjad a szembe:
szembe, babám, ha szeretsz, ha nem szeretsz, elverhetsz.

Verj el, kérlek,
szeretem a vért,
a véret,
és az érett
eret a nyakamon,
mikor vértől duzzadva fekszik a ravatalodon,
ami igazából a kezed.
Most egybeolvadok veled,
egy pillanatig eltörpül, majd kirobban a világ.
A Pál Pápán kinyílik egy új virág.
Futok, hogy el ne tapossák,
Apámnak mostanába túl sok az adósság,
már nem tudom, honnan menekülök,
és hová rohanok,
de egy biztos:
ez escape!

Kislány, mi ez a kép?
Amit vágsz?
Kivágnám a nyelved,
azt,
te oltárian nagy paraszt!
Meg amúgy sem vagyok már kislány,
hát nézz rám,
te fasz!

HMU, ha igazi szeretnél lenni velem,
és a HMU, nem is tudnám, hogy mit jelent.
Csak mióta ismerlek, tudom,
mert ezt is te tanítottad nekem.

Nem leszek tőled ép,
érzem, éppen éget.
Éget a kezed,
a kék szemed.
Mindjárt
kinyomom.
Aztán kérdezhetem kedvesen:
na, mi a hézag, vak tag?
Apám már úgy jár, hogy inkább baktat.
Bak tag, de apám rák,
anyám meg oroszlán,
napi betevője kábé két darab orosz lány.

A szemeid két gonosz tárgy.
Ellopni nem tudom őket,
meg amúgy se vagyok kleptomán.

Április óta nincs már több nagymamám.

2023 őszén



[A „föl kéne szabadulni már!” fejből mondott slamek FSA-versenye 7 első díjasa.
A videó a
Földalatti Slam Akadémia felvétele.]


Please follow and like us:
0
Kategória: Slam, Vers. Bookmark the permalink.

Hozzászólások

Email címét soha nem tesszük közzé. A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

*
*

*

  • Mi megy

  • Hozzászó

  • Havik