A darab egy elképzelt világban játszódik. Ezt a világot egy primitív, csaknem teljesen meztelen, maszkot viselő nép lakja. A színmű hat jelenetből áll, és díszlet nélkül játszható.
ELSŐ JELENET
A Szörny érkezése
Éjszaka. A háttérből lánccsörgés és harangzúgás hallatszik. Rémült kiáltások. A színre belép egy fiatal férfi, Nob. Gyenge fény.
NOB (suttogva) Tim. Tim. (hangosabban) Tim. Ébredj! (Rázni kezdi a földön fekvő Timet. Tim felébred) Egy hatalmas állat van a nagy csapdában. Egy furcsa állat.
TIM Te magad is egy furcsa állat vagy, Nob. Igazán túl korán van még ahhoz, hogy felkeljek.
NOB Nem, Tim, tényleg szeretném, ha odajönnél és megnéznéd. Meg fogsz lepődni. Soha nem láttál még ilyen hatalmas és ilyen szörnyű állatot.
TIM Egy szörnyű állat! De hát miféle állat az, Nob? Biztosan hasonlít valamire.
NOB Nem, éppen ez az, Tim. Esküszöm, hogy nem hasonlít semmire, semmire, amit eddig láttunk.
TIM De ez várhat reggelig, Nob. Biztosan várhat reggelig.
NOB Nem, Tim, nem hiszem. Nem tudom, mit tegyek, és… félek.
TIM Félsz, Nob? Te? Te félsz?
NOB Igen, félek. Gyere már, Tim! Aztán majd együtt eldöntjük, hogy mit kell tenni. Nem te vagy a legjobb barátom, Tim? Szükségem van rád.
TIM Ez komolynak tűnik, Nob. Jól van. Elmegyek veled. (feláll) De mit hallok? Mi ez a fura zaj?
NOB Ez az állat, Tim. Az állat lélegzését hallod.
TIM Az lehetetlen! Ilyen messziről?
NOB Igen, Tim. Hát nem ijesztő?
TIM Menjünk, nézzük meg.
—–Elindulnak kifelé, a színpad mélyén Nob megáll.
NOB Nem akarok odamenni. Nem szeretném még egyszer látni. Menj, Tim. Győződj meg róla a saját szemeddel.
TIM Ez egyre különösebb.
—–Eltűnik az éjszakában, majd visszatér.
NOB Láttad, Tim? Sápadt vagy.
—–Tim megfordul, egy kicsit arrébb megy, halljuk, hogy hányni kezd. Visszajön.
TIM Ébresszünk fel mindenkit. Te menj, keresd meg a Bölcs Öreget. Majd ő megmondja, mit kell tennünk. Én hozom a dobot.
—–Nob kimegy, Tim előveszi a dobot, és dobolni kezd a színpad közepén. Mindenfelől férfiak és nők szaladnak be a színpadra. A férfiak kezében fegyverek. Kiáltozás, a bajt megérző nők sírnak.
A NŐK Ó, jaj
———-A békének vége
———-Miféle veszély fenyeget minket?
———-Ó, jaj
———-Mi lesz a gyerekeinkkel?
———-Olyan bájosak
———-Olyan védtelenek
———-Olyan ártatlanok
———-Ó, jaj
———-Mi lesz a férfiakkal?
———-Olyan erősek
———-Olyan bátrak
———-Olyan szépek
———-Ó, jaj
———-Nagy veszély fenyeget minket.
—–Nob érkezik az Öreggel, egy csont és bőr vénemberrel, mire mindenki elhallgat. Az Öreg megáll az emberek között, a közönséggel szemben.
AZ ÖREG (Nobhoz) Beszélj!
NOB Ma éjjel én őrködtem a nagy csapdánál. Elaludtam.
AZ ÖREG Ez nem tilos.
NOB Lánccsörgés és harangzúgás ébresztett. Megnéztem a csapdát. Egy állatot… egy olyan állatot pillantottam meg, amilyet még sosem láttunk errefelé. Hatalmas, nem hasonlít semmire, és undorító bűzt áraszt.
TIM Elviselhetetlen bűzt. Hányingerem támadt tőle.
AZ ÖREG Megdöglött?
NOB Nem. Lélegzik. Még itt is hallani a fújtatását.
AZ ÖREG Csendet!
—–Csend. Halljuk a Szörny zihálását.
AZ ÖREG Még él! A csapda mélyén meredező kihegyezett karók ellenére! Asszonyok, menjetek haza. Férfiak, kövessetek!
—–A nők szétszélednek, a férfiak énekelve és táncolva elindulnak kifelé.
A FÉRFIAK Mi vagyunk a férfiak
—————-A bátor harcosok
—————-Megvédjük asszonyainkat
—————-Gyermekeinket
—————-Házainkat
—————-Minden veszéllyel szemben
—————-Minden fenyegetéssel szemben
—————-Nem félünk semmitől
—————-Győzni fogunk
—————-Mi vagyunk a férfiak
—–A színpad hátsó része kivilágosodik, felkel a nap. A férfiak körbeveszik a csapdát. Velük szemben ott áll az Öreg.
A FÉRFIAK Milyen ronda!
—————-Büdös!
—————-Nyálkás!
—————-Förtelmes!
—————-Iszonyatos!
AZ ÖREG Elő a lándzsákat!
—–A férfiak felemelik a lándzsájukat, és az Öreg vezényszavára a Szörny húsába döfik. Csend. A Szörny továbbra is lélegzik.
AZ ÖREG Húzzátok ki a lándzsákat!
—–A férfiak kihúzzák a lándzsákat, s a hegyüket vizsgálgatják.
A FÉRFIAK Nem véres! Nincs rajta vér! Semmi vér!
—–Dobolás. Csend.
AZ ÖREG Elő a nyilakkal! Elő a mérgezett nyílvesszőkkel!
—–Az Öreg vezényszavára a férfiak nyilakat lőnek a Szörny testébe. Az továbbra is lélegzik.
AZ ÖREG Hozzatok köveket!
—–A férfiak szétszélednek, és nagy köveket hoznak a csapdához. Az Öreg vezényszavára kőzáport zúdítanak a Szörnyre. Az továbbra is lélegzik.
AZ ÖREG Imádkozzunk!
MINDENKI Egyetlen világunk egyetlen Istene
—————Örökkévaló világunk örökkévaló Istene
—————Segíts meg minket
—————Gyengévé és sebezhetővé váltunk
—————Itt térdelünk a porban
—————Emeld fel gyermekeidet
—————Nagy a mi fájdalmunk
—————Ó, szükségünk van Rád
—————Egyetlen világunk egyetlen Istene
—————Örökkévaló világunk örökkévaló Istene.
–
MÁSODIK JELENET
Nob és Lil
Nob egy gitárral a kezében belép. Énekel, vagyis inkább énekelni próbál.
NOB A folyóra
——-árnyék vetül
——-a mezőn a harmat
——-némán ül
——-susog a szél
——-hozzánk beszél
—–Elbizonytalanodva abbahagyja, leül. Belép egy fiatal lány, Lil.
LIL Folytasd, Nob. Énekelj. Olyan szép ez a dal!
NOB Nem, Lil, nem szép. Már nem tudok énekelni. Nézd, képtelen vagyok felhangolni a gitáromat. Nézd az ujjaimat. Görcs áll a kezembe, valahányszor megpróbálok játszani. És elmegy a hangom, berekedek, és elhatalmasodik rajtam a fáradtság. És nézd az árnyékokat. Soha nem voltak ilyen sötétek. Remegek, Lil! Remegek és félek. Amióta a Szörny itt van, nyugtalan és szomorú vagyok.
LIL Miféle szörnyről beszélsz, Nob?
NOB Hogy miféle szörnyről? Arról az ocsmány állatról, akit egy éjjel ott találtunk a nagy csapdában, és akit nem sikerült megölnünk. Hogy undorodott tőle mindenki! Büdös és nyálkás volt, rosszul lett tőle, aki csak látta. Aztán az emberek megszokták. Aztán pedig… elkezdték szeretni. Nem értem, képtelen vagyok megérteni, hogyan történhetett ez meg?
LIL Nem érted, Nob? Menj oda és nézd meg! Az, amit te szörnynek nevezel, már nem létezik. Az állat szürke, rücskös hátát most gyönyörű virágok borítják, és ezekből a virágokból édes illat árad.
NOB Édes illat! Az az izé akkor is büdös, idáig érzik a bűze. Mindenhol érezni azt az undorító szagát. És ez a szag bekúszik a házakba, megmérgezi az erdőket, ott terjeng a tó fölött, beveszi magát mindannyiunk bőrébe. Ott érezzük a hajunkon, a ruhánkon, mindenen, amit megeszünk.
LIL Micsoda ostobaság! Az állatnak nincs is szaga, még akkor sem, ha egészen közel megy hozzá az ember… Nincs semmi szaga, csak a virágillatot lehet érezni.
NOB Ó, tehát te nem érzed? És a fújtatását, a zihálását, azt sem hallod? Az ember nem tud szabadulni ettől az őrjítő, obszcén, undorító zajtól. Még akkor is hallom, amikor gitározok vagy énekelek, még akkor is, amikor alszom. Nem tudok tőle aludni, ezt hallom álmomban is.
LIL Túlzol, Nob. Igaz, valóban hallja az ember, de nem olyan rémes. Épp ellenkezőleg, van benne valami megnyugtató. Egészen kellemes. Ha hirtelen abbamaradna, hiányozna nekünk ez a zaj. Figyelj, Nob, te mindig is túl érzékeny voltál. Most meg túl magányos vagy. Soha nem jössz velünk, amikor énekelünk és táncolunk körülötte. Te csak sétálgatsz a gitároddal, magányosan és szomorúan a sziklák között. A tekinteted egyre sötétebb, és csak révedsz a távolba. Nagyon megváltoztál, Nob.
NOB Itt minden megváltozott. A levegő, az emberek, minden, az egész élet. Félek, Lil, érzem, hogy nagy veszély fenyeget minket.
LIL (nevetve) Milyen veszély? Épp ellenkezőleg, az élet egyre szebb lesz.
NOB A Szörny egyre nő, Lil, szüntelenül növekszik. És ezt te is tudod.
LIL De miért baj ez? Nő. Na és? Van itt elég hely.
NOB Igen, hely még talán van elég. De a Szörny egyre többet eszik, és a bűze egyre erősebb, és a szuszogása egyre hangosabb. És… megeszik bármit, az emberhúst is.
LIL Ó, hogy lehetsz ilyen? Nem szándékosan csinálta. Éppen csak… néhány óvatlan ember túl közel ment a szájához. Ő meg becsukta, ez minden. Szó sincs arról, hogy gonosz volna. És ki sem tud jönni a csapdából.
NOB De azért időről időre agyontapos egy-egy gyereket…
LIL Nehézkes és ügyetlen, ez minden. Nem gonoszságból csinálja. Az anyáknak egy kicsit jobban kellene vigyázniuk a csemetéikre.
NOB Furcsa, hogy mindenki ennyire védi. Még te is.
LIL Igen, védem őt, Nob, mert szeretem. Mindenki szereti rajtad kívül. Merthogy te még soha nem lélegezted be csodás virágai illatát.
NOB Hallottam erről. Azt beszélik, ha valaki belélegzi ezeknek a virágoknak az illatát, a Szörny ocsmány hátát elborító virágok illatát, igen, úgy tűnik, hogy az ember valami különös, eddig ismeretlen boldogságot érez…
LIL Igen, Nob. És egy csapásra elmúlik minden félelem, aggodalom és szomorúság. Még a fizikai fájdalom is. Az öregek elfelejtik, hogy öregek, a betegek megfeledkeznek a betegségükről. Ő meggyógyít minden nyavalyát, meggyógyítja a lelkeket.
NOB Egy időre talán, valamennyi időre. De a Szörny egyre nő. Lil, ne felejtsd el, hogy nagyon gyorsan növekszik. Már elfoglalta a falunk régi helyét. A házainkat máshol kellett felépítenünk, újraültethettük a kertjeinket. És néhány hónap múlva ugyanezt kell majd tennünk.
LIL Egyszer bizonyára eljön az a nap, amikor már nem nő tovább.
NOB Honnan tudod?
LIL Mert… nem történhet másképp.
NOB Miért nem?
LIL Azért, mert… mert… nem lesz hely… számunkra.
—–Csend.
LIL Megijesztesz, Nob. Mindent sötéten látsz. Meglátod, minden rendben lesz.
NOB Nem hiszem, Lil, sajnos nem hiszek ebben.
LIL Próbáljunk meg aludni, jó?
NOB Lil, szeretném látni a lelkedet.
LIL Ó, Nob! Az embernek csak a házastársa előtt szabad feltárnia a lelkét, vagy a halál előtt.
NOB Megteheted ezt a férfi előtt is, akit szeretsz.
LIL Szeretlek, Nob.
—–Leveszi a maszkját, és Nob is leveszi a sajátját. Nézik egymást.
NOB Most olyanok vagyunk, mint férj és feleség.
LIL Micsoda szomorúság lakozik a lelkedben, szegény Nob! Holnap gyere velem. A Szörny, ahogy te nevezed, majd meggyógyít.
NOB Neked van szükséged gyógyulásra, Lil. Neked és a többieknek.
Lil Most aludjunk, késő van.
—–Összeölelkezve elalszanak.
–
HARMADIK JELENET
Az álom
Maszkos férfiak tűnnek fel, egy koporsót hoznak. Az élen haladó férfi trombitát fúj. A menet megkerüli Nobot és Lilt, majd megáll a párral szemben.
NOB Kit temetnek?
ELSŐ FÉRFI Senkit.
MÁSODIK FÉRFI Ez nem temetés, hanem születés.
—–Leteszik a koporsót, és felnyitják a fedelét.
MIND Ezek a Szörny kicsinyei. A Szörny ma este hozta világra őket. Íme, a Szörny gyönyörű kicsinyei.
—–A koporsóból kis rongyszörnyek, undorító állatkák bújnak elő. A férfiak vidáman, örömkiáltásokat hallatva a levegőbe dobálják őket. Lil elkapja az egyiket, ringatja, mint egy csecsemőt.
LIL Szépségem, drága kicsikém. Drága kis szörnyecském. Milyen szép vagy, milyen aranyos! Ez a szegény kisbaba éhes, szopni akar ez az édes kis jószág.
—–Szabaddá teszi az egyik mellét, és szoptatni kezdi a kis szörnyet.
NOB Lil! Ne, Lil! Mit csinálsz?
LIL Nézd! Imádnivaló! Eszik. Egyél, drágaságom, egyél, kicsikém!
HARMADIK FÉRFI Kapd el!
—–A harmadik férfi odadob egy szörnyecskét Nobnak, de az undorodva hátrahőköl. A kis rongyszörny leesik a földre, amitől a férfiak vad haragra gerjednek. Nekiesnek Nobnak, aki a színpadot körbefutva menekül előlük.
ELSŐ FÉRFI Hagytad leesni?
MÁSODIK FÉRFI Nem kell neked?
HARMADIK FÉRFI Nem szereted őket?
MIND Halál rá! Halál rá!
—–Elkapják és megkötözik Nobot. Befektetik a koporsóba, és bedobálják mellé a szörnyecskéket.
ELSŐ FÉRFI Ez ízleni fog a csöppségeknek.
MÁSODIK FÉRFI Ez a kedvenc táplálékuk.
HARMADIK FÉRFI Lakmározzatok csak! Finom friss hús!
LIL Menj te is, kicsikém. Egyél csak, te kis torkos.
—–Rádobja a kis szörnyet Nobra, aki üvöltve hánykolódik a koporsóban. Lil és a férfiak körbetáncolják a koporsót. Nob feláll, lesöpri magáról a szörnyecskéket. Nagy madárcsőre és szárnya van. Már nincs megkötözve. Kilép a koporsóból, és megkeresi a gitárját. A többiek némán nézik. Nob gitározva elindul kifelé.
LIL Hova mész, Nob?
NOB Máshova.
LIL Nincs máshol.
NOB Keresek egy másik világot.
LIL Nincs másik világ.
NOB De van! Egy másik világ, ami csak az enyém. Egy árnyak és szörnyek nélküli világ.
LIL Nob! Állj meg! Le fogsz zuhanni! Nob! A szakadék!
NOB Nem látod? Madár vagyok. Erős szárnyakkal.
LIL No-o-o-b!
—–Éjszaka, majd halvány fény. A koporsó és a férfiak eltűntek. Nob és Lil a földön fekszik, mint a jelenet kezdetén. Hajnalodik.
LIL Nob!
NOB Mi az? Miért kiabálsz, Lil?
LIL Túl erősen szorítottál magadhoz. Majdnem megfojtottál.
NOB Álmot láttam, Lil. Azt álmodtam, hogy…
LIL Mit álmodtál, Nob?
NOB Azt álmodtam, hogy madár vagyok és repülök, nagyon magasan, elrepülök nagyon messze.
LIL Nélkülem, Nob?
NOB Igen, nélküled. Egyedül.
–
NEGYEDIK JELENET
A szövetség
Az Öreg egy gyékényszőnyegen ül. Belép Nob, és az Öregtől tisztes távolságra megáll.
NOB Beszélni szeretnék veled, Bölcs Öreg.
AZ ÖREG Lépj közelebb, fiam. Beszélj.
NOB (közelebb lépve) Nemrégiben egy álmot láttam, atyám, amit képtelen vagyok kiverni a fejemből.
AZ ÖREG Meséld el az álmodat, fiam.
NOB Rémálomnak indult. Szörnyek voltak benne, apró szörnyek, amiket ez a borzalmas, virágos hátú állat szült. Férfiak támadtak rám, betettek egy koporsóba, és rám dobálták a kis szörnyeket, hogy a testem legyen a táplálékuk. De kiszabadítottam magam, nagy madárrá változtam, szárnyaim voltak, és elrepültem egy másik világ felé.
AZ ÖREG Nincs másik világ, fiam.
NOB És az élet utáni világ?
AZ ÖREG A halál?
NOB A halál, aztán a másvilág?
—–Csend.
NOB Miért nem válaszolsz, Bölcs Öreg?
AZ ÖREG Mit vársz tőlem?
NOB Szeretnék elmenni innen. Mint az álmomban. Abba a világba, amely a lelkünket várja az élet után. Abba a világba, amelyről annyit meséltél nekünk…
AZ ÖREG Miért? Miért akarsz elmenni, miért akarsz meghalni, fiam?
NOB A Szörny miatt. Gyűlölöm, ugyanúgy gyűlölöm, mint az első nap.
AZ ÖREG Pedig mindenki szereti őt.
NOB Te is, atyám?
AZ ÖREG Nem, én nem. Én nem szeretem. Tudom, hogy a vesztünket fogja okozni, elpusztít minket.
NOB Akkor miért nem cselekszel? Miért nem teszel valamit?
AZ ÖREG Mégis mit tehetnék, fiam? Eleinte mindent megpróbáltunk. Mostanra pedig az emberek mind mellé álltak. Egyedül vagyok, és öreg.
NOB Nem, nem vagy egyedül. Én veled vagyok.
AZ ÖREG Te el akarsz menni…
NOB Nem tudok tovább itt élni. Abban a világban akarok élni, ami a halál után vár ránk. Az a világ, amiről annyit meséltél nekünk, az a világ, mondd, atyám, tényleg létezik?
—–Csend.
NOB Válaszolj, atyám! Tudnom kell. Jogom van tudni.
AZ ÖREG Igen, jogod van tudni. Az a világ létezik, fiam, de attól tartok, abban a világban nincs más, csak az éjszaka.
—–Csend.
NOB Akkor az álmom… Mit jelent az álmom?
AZ ÖREG Az álmod azt jelenti, hogy meg fogod találni azt a fényes világot, méghozzá nem a halálod után, hanem itt, a mi világunkban. Az álmod azt jelenti, hogy le fogod győzni a Szörnyet.
NOB Én? Miért én?
AZ ÖREG Mondd csak, fiam, belélegezted már a Szörny csodás virágainak az illatát?
NOB Soha, atyám.
AZ ÖREG Nos, ezért. Ebben áll az erőd. Rajtam kívül te vagy az egyetlen, aki még soha nem tette meg ezt.
NOB És nem is teszem meg soha, mert tudom, hogy akkor végem, akkor én is elkezdeném szeretni őt, mint a többiek, és akkor elvesztem.
AZ ÖREG Le fogod győzni őt, fiam, ebben biztos vagyok. Reménnyel töltöd el a szívem, már nem érzem magam egyedül. A te bátorságoddal és az én bölcsességemmel erősebbek leszünk, mint a Szörny.
NOB De mit tehetünk ellene?
AZ ÖREG Most menj haza békével, fiam. Gondolkodni fogok. Ha eljön az idő, majd hívlak.
NOB Türelmetlenül fogom várni a hívásodat. Visszaadtad a bátorságomat, visszaadtad az életemet.
—–Nob gitározva, énekelve távozik.
NOB Szememben tükröződnek
——-Az ég színei
——-Hajamban játszadoznak
——-A szél ujjai
——-Szívemben újjáéled
——-Az öröm és a béke
——-Lelkem gyötrelmeit
——-Enyhíti a remény
——-Világunk emberei
——-Visszakapják földjüket
——-Amelyen újra tiszta és szép
——-Virágok sarjadnak majd.
–
ÖTÖDIK JELENET
A döntés
Az Öreg egy szőnyegen ül, körülötte fiatal férfiak, köztük Nob és Tim.
AZ ÖREG A fiatalságotok és a bátorságotok miatt választottalak benneteket. Fontos döntést hoztam. De mielőtt közölném veletek, tudni akarom, hogy fenntartás nélkül számíthatok-e rátok.
MIND Igen, Bölcs Öreg.
AZ ÖREG Jól van. Megengedem, hogy leüljetek, mert ez hosszú lesz. Mindannyian tudjátok, hogy a Szörny ijesztő gyorsasággal növekszik. Már megint odébb kell költöznünk, más helyen kell felépítenünk a házainkat és újraültetnünk a kertjeinket, mert a Szörny elfoglalta a második falunkat is. Ez nem mehet így tovább. Ha a Szörny tovább nő, már nem lesz hova mennünk. Nem marad hely, ahol élhetnénk.
MIND Nem lesz hely… ahol élhetnénk!
AZ ÖREG Cselekednünk kell tehát, meg kell akadályoznunk, hogy a Szörny tovább nőjön.
MIND Meg kell akadályozni, hogy tovább nőjön!
AZ ÖREG Hosszas megfigyelés és gondolkodás után megtaláltam az egyetlen megoldást.
MIND Megtalálta a megoldást!
AZ ÖREG Egyetlen módon akadályozhatjuk meg a Szörny további növekedését: ha megfosztjuk őt kedvenc táplálékától, az emberhústól.
MIND Az emberhústól!
AZ ÖREG Igen. Megfigyeltem, hogy valahányszor elnyel egy embert, aki a szája közelébe merészkedett, a Szörny azonnal és hihetetlen mértékben megnő. Ellenben olyankor, amikor csak a szokásos táplálék jut neki, nemcsak hogy nem növekszik, de láthatóan kisebb lesz. Következésképpen, ha kellően hosszú időre megvonjuk tőle az emberhúst és minden más táplálékot, a Szörny egyre zsugorodik majd, és végül teljesen eltűnik.
MIND Teljesen eltűnik!
AZ ÖREG Meg kell tehát akadályoznunk, hogy az emberek a Szörny közelébe menjenek. Tudom, hogy ez sokaknak nem fog tetszeni. Az emberek hozzászoktak a Szörnyhöz, szükségük van rá. Szeretik belélegezni a virágaiból áradó mérget.
EGY FÉRFI A mérget?
AZ ÖREG Igen, ez egy méreg, amely eltompítja a szellemüket, és a boldogság érzetével ajándékozza meg őket.
MIND Mérhetetlen boldogsággal!
AZ ÖREG A boldogság múlékony illúziójával. Bizonyára még köztetek is akad olyan, aki nem szívesen mondana le erről az érzésről.
MIND Lemondani róla? Örökre?
AZ ÖREG Igen, örökre. Választanunk kell. Mindannyiunk halála vagy a Szörny eltűnése.
MIND Nem akarunk meghalni!
AZ ÖREG Akik a Szörnyet választják, elmehetnek. Most még visszamehetnek hozzá, hogy belélegezzék virágai mérgét mindaddig, amíg teljes bódulatba esve oda nem rogynak a Szörny nyitott szája elé. Menjetek, tápláljátok tovább őt a testetekkel! Menjetek, növesszétek még nagyobbra!
NOB Azt gondolod tehát, Bölcs Öreg, hogy az emberek a virágok mérgezett illatától rogynak le öntudatlanul a Szörny szája elé?
AZ ÖREG Persze! A Szörny nem tud mozogni, nem tud helyet változtatni, így aztán ezzel a csellel szerzi meg kedvenc táplálékát, az egyetlen táplálékot, ami valóban megfelel neki.
NOB Halljátok? Megértettétek? A Szörny a testeteket akarja. A mérhetetlen boldogság, amivel megajándékoz titeket, csak arra szolgál, hogy a rettenetes szájába csalogasson benneteket.
AZ ÖREG Választanunk kell. Akik el akarnak menni, most menjenek el.
—–Senki nem mozdul.
AZ ÖREG Tehát mindannyian maradtok. Köszönöm. Akkor most beavatlak benneteket a tervembe. Gyorsan kell cselekednünk, mert ez a megfelelő pillanat. Az embereknek megint arrébb kell költözniük, ezért most neheztelnek a Szörnyre. Már kezdenek félni. Az első dolgunk az, hogy kőfalat építsünk a Szörny köré. Az egész falunak részt kell vennie a munkában. Majd azt mondjuk nekik, hogy a fal megakadályozza a Szörny további növekedését. Ez tetszeni fog nekik. A második feladat: gyűjtsetek össze minden fegyvert, és dobjátok be a szakadékba.
MIND Fegyverezzük le az embereket?
AZ ÖREG Igen. Erőszakkal vagy ravaszsággal. Fegyverezzetek le mindenkit. De ti őrizzétek meg a fegyvereiteket, mert szükségetek lesz rájuk. (szünet) Szükségetek lesz rájuk, mert a jövőben le kell lőnötök mindenkit, aki megközelíti a Szörny köré épített falat. Könyörtelenül, gondolkodás nélkül lőnötök kell. Akár a szüleitekre, a barátaitokra is, nincs kivétel.
MIND Nincs kivétel!
AZ ÖREG Még a társaitokra is, azokra, akik meginognak, és megpróbálnak átmászni a falon… A többieknek habozás nélkül meg kell ölniük őket.
MIND Habozás nélkül!
AZ ÖREG Tudom, ez kegyetlenül hangzik. De különben mind elveszünk. Megértettétek?
MIND Igen, Bölcs Öreg.
AZ ÖREG Készek vagytok elvégezni ezt a véres munkát, hogy megmentsétek a világunkat?
MIND Készek vagyunk!
———(énekelve:)
———Ölni, ölni
——– Ölni fogunk
——– Megingás nélkül
——– Könyörtelenül
——– Ölni fogunk
———Hogy megmentsük a világunkat
———Embereket ölünk
———Hogy a többiek élhessenek
——– Hogy a Szörny elpusztuljon
———Megingás nélkül
———Könyörtelenül
———Ölni fogunk
–
HATODIK JELENET
A Szörny pusztulása
Az Öreg egyedül ül egy szőnyegen. A színpad mélyén Nob őrségben áll. Egyedül van. Léptek zaja. Egy férfi jön.
NOB Állj meg, ember! Egy lépést se tovább!
A FÉRFI Légy könyörületes!
NOB Kivel?
A FÉRFI Velem.
NOB Nem ismerlek. Már megöltem a szüleimet. És megöltem Lilt is, a lányt, akit szerettem. Megöltem a legjobb barátomat, Timet. Gyerekeket öltem. Miért könyörülnék meg éppen rajtad?
A FÉRFI Tudom, kérlelhetetlen vagy. Megölted a társaidat, a többi őrt is.
NOB Gyengének bizonyultak. Oda akartak menni a Szörnyhöz. Megöltem őket. Mindannyiukat. Hogy a Szörny elpusztuljon. És sikerült. Még néhány nap, és a Szörnyből nem marad semmi.
A FÉRFI És mire volt ez jó? A falu lakóiból sem maradt senki.
NOB Mit mondtál?
A FÉRFI Én vagyok az utolsó ember a faluból. A társaiddal mindenkit megöltetek.
NOB Mindenkit?
A FÉRFI Csak a Bölcs Öreg maradt… meg te… és én. De én már nem akarok élni. Mi értelme volna magányosan, a boldogság reménye nélkül élni?
NOB Boldogság?
A FÉRFI Te azt sosem ismerted. A virágok illata okozta boldogságot…
NOB Nem, ezt valóban sosem ismertem.
A FÉRFI Ezért vagy ilyen könyörtelen. Csak a gyűlöletet ismered. Tele vagy gyűlölettel.
NOB A gyűlölet nélkül nem tudtam volna megtenni azt, amit megtettem. Szükségem volt a gyűlöletre, hogy legyőzhessem a Szörnyet.
A FÉRFI És te magad is szörnyeteg lettél. Hónapok óta mást se csinálsz, csak embereket ölsz. Kiirtottad a népedet.
NOB Megmentettem a világunkat.
A FÉRFI Megmentetted – saját magadnak. Most már tiéd a világ, egyedül a tiéd. És mihez kezdesz vele?
NOB Még te is életben vagy. Menj innen, vagy megöllek!
A FÉRFI Nem kérem tőled, hogy hagyj életben, hiszen meghalni jöttem ide. Elvesztettem mindenkit, akit szerettem. Szeretnék újra együtt lenni velük a halálban. De engedd meg, hogy a Szörny mellett halhassak meg. Hadd lélegezzem be még egyszer a virágai illatát! Hadd érezzem még egyszer, utoljára a boldogságot!
NOB És a Szörny majd megesz, és újra elkezd nőni! És akkor megint várhatunk hetekig vagy hónapokig, hogy végre eltűnjön! Pedig már oly közel járunk hozzá!
A FÉRFI Mit számít ez most már? Néhány újabb hét vagy hónap? Mennyiben változtatna ez bármin is? Kit érdekel?
NOB Engem. Be akarom végezni a munkámat. A Szörnynek pusztulnia kell! Már nem bírom tovább. Túl sokat öltem. Túl sokat vártam. Állj, ha mondom! Ne gyere közelebb! Ne közeledj a falhoz! Állj, vagy lövök!
—–Nob megfeszíti az íját, és lő. A férfi a földre zuhan. Nob eldobja az íját, felmászik a falra, és lenéz. Leugrik a falról, és az Öreghez szalad.
NOB Győztem! Győztem! A Szörny nincs többé!
AZ ÖREG Gyere közelebb, Nob. Meghalok.
NOB Vége van, atyám.
AZ ÖREG Igen, vége. Valóra vált az álmod, Nob. Egy Szörny nélküli világban fogsz élni. Egyedül. Aztán meghalsz. Egyedül. Egyedül, Nob, hallod? (szünet) A Szörny győzött, Nob. Elpusztított minket. Megölte… az életet. Lehet, hogy tévedtem. Talán hagynom kellett volna, hogy az emberek a virágok nyújtotta illuzórikus boldogság kábulatában haljanak meg. Nem is tudom. Most már késő. Igen, tévedtem, de most már késő.
—–Az Öreg leveszi a maszkját, leteszi maga mellé, elnyúlik a földön, és nem mozdul többé.
NOB Elpusztítottam a Szörnyet! Győztem! Én győztem!
—–Körülnéz, meglátja Tim dobját, felveszi. Dobolva körbejár a színpadon.
NOB Gyertek, gyertek mindannyian! Győztem, legyőztem a Szörnyet! Újra vidáman és békében fogunk élni. Gyertek mindannyian! Nagy ünnepséget rendezünk. Gyertek, barátaim, fiatalok és öregek! Énekelni és táncolni fogunk. Lil, hol vagy? Gyere táncolni, Lil! Tim, merre vagy? Gyere, énekelj velem! Gyertek mindannyian! Gyertek már!
—–Nob kezéből kiesik a dob, megáll, elveszetten körülnéz. Visszajön az Öreg mellé.
NOB De hát hol vannak a többiek? Hova tűntek? (megcsóválja a fejét) Nem értem. Hol van Lil és Tim, hol vannak a többiek? Nem értem. (szünet) A gitárom legalább még megvan. (Felveszi a földről a gitárt, amelyről eltűntek a húrok. Nob hosszasan nézi a hangszert) A gitárom még megvan…
—–Nob arrébb gördíti az Öreg holttestét, és elfoglalja a helyét a gyékényszőnyegen. Az Öregére emlékeztető pózban telepszik le. Maszkját felcseréli az Öregével.
NOB (egy vénember hangján kántálva)
——-Mindez itt történt, vagy máshol
——-Valahol
——-Egyszer
——-Ma, tegnap vagy holnap.
Takács M. József fordítása
–
[A színművet Agota Kristof Tegnap című könyvéből vettük a kiadó szíves beleegyezésével. Cartaphilus, Budapest, 2012.]
–
–
