itt-ott elszórt kölesszemek: rőt róka oson a gyom között.
lám egyesek szerint az egyszerűség képmása.
te mit gondolsz? a trombitán sírás bonyodalmai tenyérbe temetett homlok
ezek mind sokkal később következnek be. de akkor amikor bekövetkeznek
nem érnek véget soha. neeeeem. soha.
akár a melankólia fekete napja? akár a melankólia fekete napja.
–
–
a költő plagizál. vagyis gátlástalanul koppint leonard
cohentől – lars gustafssontól – ion mureşantól – virgil
mazilescutól – és egy rendkívül rátermett olaszföldi énekestől.
sokszor használja a kicsinyítőket. ugyanakkor mindenféle
——muzsika hatása alatt áll
bogaracska lábacskáid a levegőben szabadon a hasad
mit csinálsz te itt a hazádban
nincs ennél csendesebb haza
én testvérem én gyilkosom én istenem
fiatal lányok mellei közé füvet csúsztatsz
gitárral a kézben hogy legyen mit ennem
ház nélküli és nemzetiség nélküli cigány
én testvérem én gyilkosom én istenem
és most egy másik mészáros temeti arcát
a nagydarab húsok közé egy másik nőcsábász
egy másik bogaracska lábacskái a levegőben szabadon a hasa
hej én testvérem én gyilkosom én istenem
*
ne nézz rám amikor reggel tetőtől talpig meztelenül
fürdök. nem fogsz látni csak két hosszú kart – bágyadtakat
a munkától. egy fekete körmöt. és ezt a piros heget
ami átszeli a mellkasomat. mert nem fogsz látni semmit.
akkor nézz te rám amikor meztelenül a hold sugarai alatt
hegedülök neked. látni fogsz akkor két kígyót összetekeredni
magad körül. egy fekete csillagot. és a piros gyümölcsöt
ami a homlokom nyomja. mert nem fogsz látni semmit.
*
olykor megtörténik hogy épp a mesebeli farkas szemében ismerem fel
valamelyik eljövendő hosszú és fényűző reggel ítéletét.
épp a farkas agyarai közt valamelyik rég elmúlt hosszú és fényűző reggel
kékjét. épp a tó mellett egy kisebb döglött halat: sügér vagy keszeg.
és még mit is? és még mit?
épp a bölcsőm mellett a szeretőm bölcsőjét
*
távolra süvít a költő szava
mi ketten még távolabb vagyunk
itt a tó partján a nagy medve alatt
gondunk a bér és a halál–
margaréta nagyon kis mértékben érti meg guillaume-ot
a hideg társítása a sötétséggel nagyszerű alkotás – ilyen körülmények között pedig
mit keresnek mit keresnek még a kis és kövér beszédek a harctéren mit keresnek
a kis és kövér malacok minden élet múltjának disznóólában
törékeny ujjaim közt annak a haja ki kereken kijelenti hogy a hideg
társítása a sötétséggel valóban nagyszerű alkotás
talán szeretnéd hogy megsimogassam a homlokod akarod hogy gyorsan eldúdoljak egy harci indulót
ó guillaume! a nap is lenyugszik kedves volt nekem a tegnapi nap
a század is lezárul – a tegnapi nap kedves volt nekem
*
nem egy emlékművet emeltem a lelkedben: építettem
(gyerünk sírjál gyerünk tépd a hajad) egy házat
nem kis fáradsággal alexandrunak hívnak
és kimentem a mezőre
és szedtem kékvirágot
és valahányszor nekitámasztom homlokom a szoba ablakának ahol
alexandru betegen fekszik
valahányszor letérdelek és csak néhány centiméter magasból figyelem
a padlót – előjön ő is
a testetlen pondró tarantula alexandru kontúrtalan álma
hogy menet közben elgáncsoljam már nem lehet
(alexandru felnyög álmában)
eltaposni sem
(alexandru mintha a lelkét lehelné ki)
és kimentem a mezőre
és szedtem kékvirágot
ó tarantula! aromája a ma kivirágzott húsnak egy igen és egy nem között
egy hideg és lágy nem és egy majdnem szeráfi igen között—
Dobrai Zsolt Levente fordításai
