Rosszul aludt. Mikor magához tért, az utcasarkon találta magát. Volt egy kis pénze. Becammogott az egyik boltba, vett pár zsemlét meg tejet. Kiérve letért az utca végére, s falatozni kezdett. A szállóba semmiképp nem akart bemenni. Miután jóllakott, ismét elszundított. Az anyját látta álmában. Jó volt újra látni őt. Mikor felriadt, azt hitte, ez valóság… Mert olyan kellemes érzés volt megint látni az anyját. Azt az időszakot, amikor még volt otthona. De ez csak álom volt. Lassan dél felé járt. Volt egy presszó, ahova gyakran benézett. Ezt nem csak lecsúszott emberek látogatták. Normális, keresettel rendelkező férfiak és nők is. Most nem szeszt, hanem egy pohár kólát kívánt meg. Ki tudta fizetni… Ám hirtelen, mintha infarktus érné, elsötétedik előtte a világ, s egy angyalt lát.
—–– Pénzhez jutsz! Menj ki a temetőbe anyádhoz!
—–Közben megzavarja egy férfi.
—–– Hé! Uram! Jól van?
—–A hajléktalan elől eltűnt a kép. Kicsit izzadt lett a homloka. Kimelegedett. Nem hitt a szemének. Aztán azt mondta:
—–– Jól vagyok! Nagyon is jól!
—–Már nem akart semmilyen kólát inni, most egyelőre mégis úgy döntött, hogy bemegy a szállóba. A haverjaihoz. Ott elmesélte, mit látott.
—–– Képzeljétek, egy angyalt láttam!
—–– Ezt meséld be másnak! – replikázott az egyik haverja.
—–– Nem hiszed?
—–– Sokat ihattál!
—–Ő erre a fejét csóválta. S mivel hitt az angyalnak, elhatározta, hogy kimegy a temetőbe az anyjához. Nem volt messze a helyi temető. Gyalog ment. Amikor megérkezett, megállt a sír előtt. Elmondott egy imát. Mikor kinyitotta a szemét, egy aranygyűrűre esett a tekintete. Most már értette, miért mondta az angyal neki azt, hogy „pénzhez jutsz”. Eltette a gyűrűt a zsebébe. Tudta, merre van a bank… Beváltották neki kézzelfogható pénzre. Így aztán, mint a világ legboldogabb embere, vett magának egy nadrágot és egy kabátot a hideg időkre, meg egy cipőt is… A többi fedél nélküli irigy lett rá. Persze olyan sok mindenre azért nem futotta így sem… De most örömteli érzés töltötte el a szívét… Jól be is lakmározott. Aztán félretett a pénzből. Majd bement a szállóba, nem feledkezve meg egy jó barátjáról, akinek több üveg bor árával tartozott… Éjjelre bent maradt a szállóban. Két imát is elmondott elalvás előtt. Egyet az Istennek, egyet meg az édesanyjának…
–
–
