Mi megy
- Novemberek ragyogása Horváth Ildikó
- perspektívák tragédiája Stermeczky Zsolt Gábor
- A nyelvtudása Gáll Csilla
- szeptemberi haikuk Sztaskó Richard
Hozzászó
- Borbala Banto on Fülpös
- nagykata on ahogyan korallok törnek
- Éva on Van valami
- Gondos MM, tücsök on Szélerősség
Havik
Havi archívum: január 2023
Az átkelés
Kategória: Elbeszélés, Fordítás, Próza
1 Response
Énekek a vadonból
azt mondják ez az otthon,
befelé suhanó tájak, langymeleg fény,
nekem ezt kell még megszoknom,
ahogy az Erő elémbe lép.
látom a nyomor mögötti arcokat,
látom ebben hol vagyok én,
mint bordák alatt az ismerős kés,
olyanok ők az enyém a nép.…
Kategória: Vers
Hozzászólás
Fényes odú
(Naplóregény-részlet)
Valaha élő valóság volt, amiről írok. Ha azonban egy-egy adott pillanatra gondolok, melyet megpróbálok felidézni, újraépíteni, azaz rálelni különös fényére és a benne rejlő sajátos szomorúságra vagy örömre, mindenekelőtt megint az az érzésem támad, hogy a zajló élet illékony, aztán pedig az is, hogy ezek a pillanatok teljesen jelentéktelen módon olvadnak bele abba, amit egyetlen kifejezéssel egy ember életének nevezünk.…
Kategória: Fordítás, Próza, Regény
Hozzászólás
Csorba
Fűszál, deresre fagyva, csőrével csíp bele
egy korgó gyomrú őszapó.
De az őzszemekben már salamonpecsétje tükröződik,
tavaszi akácillat, turbolya.
A konyhaajtó nyitva, úgy feledte, akié a kert.
Főtt halálillat, frissen festve.
Az asztalnál ült, látszik még nyoma.
Kicsorbult a földre esett tányér.…
Kategória: Vers
Hozzászólás