a csend nem mindig befogadó
így valahogy kívülről szemlélem
nem is akarok belépni, kerülöm a mágiát
bevet minden eszközt: hajlongó füveket, folyó zúgását
de én tudom hogy a nők szája megkeményszik
az izmos férfiak elsorvadnak
vigyorogva ülök székemen végső (r)omlásban
jaj mondtam már hogy a nők szája megkeményszik
egyetlen, egyenetlen fájdalom
nem hazudhatom hogy szeretlek, nem hagylak el
o sole mio, ó agyam, ó zsigereim
látni szemeidben hinni akarsz nekem
de erősebb a kardnál a lánc
ágyban párnák közt így már nem halhatunk meg.…
Miután elmentem mellette, megfordult a fejemben, hogy akár adhatnék is. Visszafordultam, és a kalapjába ejtettem egy papírpénzt. Hazafelé menet elhaladtam néhány hajléktalankinézetű ember mellett. Tanakodtak. Az egyik utánam szólt, tudnék-e adni nekik egy cigit. Visszafordultam, volt még egy utolsó szál a dobozban.…