Amasziszt kezdetben lenézték az egyiptomiak, és semmiféle nagy tiszteletben nem tartották, mert eredetileg közönséges polgár volt, és nem előkelő családból való; később azonban megnyerte őket, de nem szigorúsága, hanem ügyessége által. Számtalan más kincse között volt neki egy lábmosódézsája aranyból, melyben maga Amaszisz és összes vendégei minden alkalommal megmosták lábukat.…
Miron szánta-bánta a dolgot, olykor viszont bizarr módon szinte kérkedett a „hőstettével”, hogy gyorsított menetben elvert százkilencven milliót, s azt sem tudja, mire. Nagyzási hóbort törhetett ki rajta, s játszotta a gáláns nagyfiút, fűt-fát meghívott egy-egy italra, s csak keveseket könyörületből, többnyire inkább a kurvapecér, áruló barátokat, akik ma már hallani sem akarnak Miron Geană-ról, arról a csődtömegről, a lecsúszott, hírhedt alkoholistáról, és menj innen te, hagyj minket békén, fuss, fuss, fuss, az ördögnek jussál eszébe, ne nekünk!…
alighanem kihívtam magam ellen a sorsot,
holott a pontos fogalmazásnak komoly előnyei vannak.
mondhatjuk: sosem lehet nagy, aki félreismeri önmagát,
aki kéklő párát von szeme elé.
egy mégoly kis gondolat is teljesen kitölthet egy életet
— és egy rossz mondat csírája lehet egy jónak.…