2015-ös széria

 

Válogatás a 2015. november 10-én 19:00 órakor megnyíló kiállítás anyagából. Helyszín: Rácskert (1072 Budapest, Dob u. 40.). A kiállítást megnyitja: Kishonthy Zsolt. 

 

„Jellemzően és előrelátóan sok szériaművet készít, amelyek egyrészt azért jók, mert a képek készítése egyben folyamatos gyakorlás vagy edzés, hogy keze mind biztosabban állítsa elő azt a felületet, amit kigondolt, másrészt a sorozatok gyakran egy önálló, önmaguknál monumentálisabb hatást kiváltó művekké állnak össze. Ez a rá jellemző szerialitás a képek belső struktúrájában is megnyilvánul, folyamatosan jelen van, sőt egyik lényegi eleme képeinek. A vonalak vagy más formák ismétlődése egy bizsergő monotóniát idéz elő, amiben a bizsergést a finoman moduláló apró rezgések és különböző véletlen tévedések mint felhangok adják.”

(Kishonthy Zsolt, missionart.hu)
 

„Az absztraktjai nem monokrómok; sőt, a színek kevesed magukkal az utolsó dolgok e világ gazdaságából, amelyekről nem mond le, amikor az ecsethez nyúl. Ezekkel olykor még játékra is ragadtatja magát. Bevallása szerint azonban fontosabb és becsesebb számára az anyag: a hol vörösborral, hol ondóval sűrített olajfesték, amit úgy passzírozhat, szabdalhat, kenhet, mint a nyers, éppen világra jövő intuíciómasszát. 

A színeken és az olajmatérián túl azonban minden szikár és egylényegű ezeken a vásznakon. Akár az ortodox ikonfestőknél, az évezredes ábrázolási szabályok gúzsába belevackoló képíróknál, úgy itt is kérlelhetetlenül azonosak a kompozíciók. A vertikalitás megkérdőjelezhetetlen, a sávok párhuzamos függőlegeseinek rendje megbonthatatlannak tetszik. Monotonon szelik keresztül a jobbára monokróm hátteret. Monoton dinamikával húzódnak előre a térben, akár a csendben egy percekig ugyanazon a hangon kitartott szaxofon mély búgása.”

(Veress Dániel, Apokrif)