Elképzeli egy másik ember
száját, és a pisztolycsövet
beledugja a sajátjába.
A cső hidege
szétárad a nyelvén,
bejárja a testet,
a csontokat megkerüli,
és hogy a töke
ettől megmerevedett,
jókora szégyenérzettel tölti el,
mert miközben a pisztoly csövét
szakszerűen, óvatosan bekapta,
végig arra gondolt, hogy az ön-
gyilkosság ezen formája
egy férfi számára úgy tűnik,
csak filmekben méltóságteljes,
egyébként pedig szűzleányi cselekedet.
A csillárra néz.
Meghúzza a ravaszt – –
tarkója mintha világítana,
a lámpafényből kilibbenő lepkék
tovább viszik
önnön férfiasságának szilánkjait.
