Réka arra kérte Tibort, hagyja végre abba az írást. Tibor szabadúszó volt. S csak írt és írt… Réka nem jó szemmel nézte, hogy a férje ellustul. Arra kérte hát, hagyja abba az írást, és üljön fel a szobabiciklire. Tibor nem ellenkezett.
—-– Jó, abbahagyom. De mielőtt felülnék a biciklire, egy szál cigit még elszívok.
—-Rékán végigfutott a hideg, amint a férje ezt kijelentette, mert hát így kezdeni a sportot, legyen az házi sport akár…
—-Miután elnyomta a csikket, Tibor felült a szobabiciklire, és tekert, ahogy csak bírt. Hamar kimelegedett.
—-– Nem is gondoltam, hogy ez fárasztóbb, mint az írás…
—-– Ne hagyd abba! – kérte Réka.
—-Tibor nem hagyta abba, de miután rettenetesen elfáradt, kénytelen volt leszállni a bicikliről, miközben nagyokat fújtatott.
—-– Ez tényleg nehezebb, mint a szellemi munka…
—-Réka mosolygott, s hozott egy pohár vizet. Tibor viszont nem akarta folytatni. Visszaült írni.
—-– Azért mától kezdve öt percet mindig csináld! – szólt rá Réka.
—-Ám nem így lett. Tibor mihelyt felkelt és megreggelizett, máris leült a számítógép elé. Réka szóvá is tette:
—-– Miért nem szobabiciklizel?
—-– Hagyj engem!
—-Réka magára hagyta, de rettenetesen dühös volt. Tibor most úgy érezte, nagyon jót ír… Novelláját hamarosan el is küldte egy lapnak. Később, amikor a drótpostáját meglátta, nem hitt a szemének.
—-– Megjelenik a novellám! Réka! Megjelenik!
—-Réka beszaladt Tiborhoz. Ő is örült.
—-– Legalább akkor mostantól kezdj el szobabiciklizni!
—-Tibor egy pillanatra elgondolkozott, majd azt mondta:
—-– Rendben.
—-Fel is ült a biciklire, és boldogan tekerte a pedált. Réka nagyot nézett. Úgy hajtott Tibor, mintha autóval száguldana.
—-Másnap ellenben szomorú dolog történt. Legalábbis Tibor számára. Végül is elutasító választ kapott a laptól. Nem is biciklizett semmit egész nap.
—-– Azért, mert elutasítottak, ne hagyd abba a biciklizést! – figyelmeztette Réka.
—-– Jó. De elégedetlen vagyok magammal.
—-Leheveredett. Aztán mégis felült a szobabiciklire, mert vágyott egy kis testmozgásra. Nagyon jól ment neki, Réka pedig igazán örült.
—-– Csak így tovább! – biztatta.
—-Azután Tibor a géphez ült. Egy jó témát vázolt, majd elkezdte kidolgozni. Három napig írta a novellát. Nemsokára meg is jelent. Amikor postázták, Tibor arra kérte Rékát, hogy olvassa el. Ha már ő szobabiciklizik, akkor a feleségének is illik ennyit megtenni.
—-Réka elolvasta a novellát. Tetszett neki. Tibor ezután egyre jobbakat írt. Úgy gondolta, ír arról is, hogy a felesége rávette, rendszeresen szobabiciklizzen. Hozzá is fogott. Ebből azonban olyan rossz novella lett, hogy a lapok nagyot csalódtak Tiborban. Küldözgette a novelláit, de válaszra se méltatták már. Tibor fogta a szobabiciklit, és mérgében odébb hajította.
—-– Jól van, na, nem kell többet biciklizned, de ne törd össze!
—-– Tudod, hogy felmérgesítettél. Nem válaszolnak a novelláimra!
—-– Ez nem miattam van! – tiltakozott Réka.
—-Idővel minden visszatért a régi kerékvágásba. Tibor felkelt és írt. Rövidesen ismét összehozott egy jó elbeszélést. Erre már válaszoltak. Réka meg ivott bánatában egy üveg vörösbort. Amikor netezés közben itta, Tibor rászólt:
—-– Ezt meg mért iszod?
—-– Elegem van az írók gőgjéből! De menj csak, írj tovább! Máshoz nem értesz!
—-Tibor ott is hagyta. Fantáziája felélénkült. Valamit elkezdett a feleségéről írni… Magában csak annyit mondott: „Mit bánom, ha lejáratom magam!…”
–
–
