láttam: egy Saint-Just metszetre maszturbáltál.
szeretted a vad, rebellis franciákat,
a táskádban Robespierre beszédei
kísértek mindig, minikönyv kiadásban.
és az se volt baj, ha ellenkező pártok,
klikkek, alkalmi szövetségek hőseit
képzelted magadba: nagykoalíció.
a plebs üdvére, a plebs sajnálatára.
benned tényleg összeállt az a pentaton
méla hangsúly, és jelentsen bárakármit:
a pökhendi rútság baszdühös Hemingwaye
voltál. mert szép nem, de mégis, a szárnyban a
a te képedre verték ki csendben a fiúk.
mint azon a thermidor kilencedikén.
