Bár a járás, mint olyan, gépies aktussá vált, a szép járás arra kötelez, hogy állandóan ellenőrizzük testtartásunkat, a kar lendületét, a lépés hosszát, a lábfej mozgását.
—–Járás közben a testet egyenesen tartjuk, a fejet felemeljük, előre tekintünk, a vállunkat hátra, hasunkat behúzzuk, karunkat pedig szabadon mozgatjuk testünk mellett, lehetőleg könyökből (de nem lóbáljuk). A helyes testtartás 2–3 centiméterrel magasabbá tesz, amit ellenőrizetlen járásnál viszont (begörbített hát, kivetett has) elveszítünk.
—–Lépésünk hossza ne haladja meg a mell vonalát – ha letekintünk, éppen csak cipőnk orrát láthassuk. Testünk súlyát egyik lábunkról a másikra előrelendüléssel vigyük át, és ne oldallendülettel, ahogyan egyes nők, főleg a testesebbek teszik, akiknek éppen ezért ringó a járásuk.
—–Ha terhet cipelünk, jó, ha azt arányosan cserélgetjük egyik kezünkből a másikba, nehogy valamilyen ferdülést okozzon a vállban vagy a gerincoszlopban. Menet közben csak fejünk kissé balra vagy jobbra fordításával tájékozódunk, nem fordulunk egész testünkkel.
—–Az esztétikus járást nagyon könnyű megszokni. Néhány egyszerű gyakorlatra van csupán szükség: fal mellé állunk úgy, hogy sarkunk, hátunk és lapockánk érje a falat; egy lépést előre lépünk; majd vissza, a fal mellé, és ellenőrizzük, hogy a lépés alatt változott-e a testtartásunk; megismételjük a gyakorlatot, de most már több lépést teszünk a szobában, mégpedig fejünkön egy könyvvel (a fejet úgy kell tartani, hogy a könyv ne essen le róla).
—–Tehát: behúzott has, egyenes hát, s ami a legfontosabb, felemelt fej!
–
–
