letöröltem minden vágyat,
kimostam a lepedő feletti érzéseket,
kinyitottam az ablakot,
kidobtam rajta a poharat,
amire a szánk nyoma száradt.
felporszívóztam a közös álmainkat,
a nagy szavaidat,
igaz, ezt már a gép sem bírta,
erős vegyszereket használtam,
marjon szét mindent,
benéztem mindenhová,
kifordítottam magam is,
akkor láttam,
a pohárban
még mindig
két elhasznált
fogkefe van.
Mosogatószer
Annyira éhes vagyok, az inged is korog,
ami most rajtam van.
A hűtő üres, vásárlás után,
hiába, ez állandó.
Keresem, mitől szűnne,
mert a gombok már nem bírják,
rajtad ellenállóak voltak.
Piszkos tányérok, elmosom,
a múltidő is oldódhatna zsírként,
mindenkinek könnyebb lenne.
Már a kamra ajtaját nyitom,
repedt kerámia tányér,
rajta étel, megkóstolom
a lelked egy kiskanállal,
az lazán elmosható.
–
