A sziget nyáron pucc és verőfény,
boltokban haszontalanságok,
újramázolt csónakok,
kiszabadul a csorda a karámból.
Korán reggel az angolok
isszák a sört szívószállal,
a dánok lilára pörkölődnek.
De milyen a sziget télen?
Lemered az élet
a szélesvásznú képernyőn,
megszűnik a ricsaj,
az evőeszköz-kocogás,
lehúzzák a rolót a svéd,
dán, északi turisták után.
A helyiek üveges szemmel
bambulnak a kávézóban,
ez télen étterem és bár,
reggel a kávét megisszák,
maguk elé merednek,
jöhet a tömény éjfélig.
Éjjel kótyagos fejjel,
unottan és spiccesen
az asszony mellé bebújnak.
A szívélyesség máza
régen lekopott.
Várják a nyarat,
várják a korai fecskéket,
a magas, combos szőkéket.
–
Buborékok
A kisbaba jóllakik,
szája szélén buborék.
Mangák buborékát
önfeledten falja a kamasz.
Vízben a halat
buborékok éltetik.
Magányos maga köré
buborékot épít,
pajzsként védi őt.
Menyasszony pezsgőjébe
belekortyol: buborékos.
Házaspár a mindennapok
buborékjába
mélyen belevész.
Idős ember emlékezete
buborékaiban keresgél.
A buborék néha felbukkan,
olykor-olykor elpattan.
Az idő buborékja
van, hogy elvesz,
máskor bőkezűen
jutalmaz.
–
