Tulajdonképpen csak azt akartam mondani,
nem mindegy, ha száraz fa
az égő házad gerendája,
amelyben átalszod édesanyád halálát.
Sercegnél a lucskos ébredésben.
Semmi nem emlékeztet temetőre,
de tudod, hogy édesanyád.
Egy csokor művirág:
permanens fehér krizántémok.
Állsz a gödör mellett,
s mint amatőr mesterlövész golyója,
mert nem kalkulálta bele a szélerősséget,
nem ér pontosan célba,
orron találja a hullát,
szemtelenül hajába gabalyodnak a szirmok,
elcseszted a végtisztességet.
Hiába akarnád, hogy
tetteidet szeretet égesse ki,
amikor rájössz, egyáltalán nem mindegy,
hogy a száraz fa égő házad gerendája
vagy kalodád.
quadratura
míg rám várt
cigarettafüsttel próbálta,
hogy a kör négyszögesíthető
a száj végtelen számú alakzatra képes
tüdejét véletlen hagyta a szabad ég alatt
a szélben
hitét egy almafa kérgére,
amire gyerekként mászott fel
szüleitől menekültében
ezt fogalmazta, a történetét,
hogy vihar jött, s már mindegy volt
harag, bűntudat,
a vigaszt se nyújtó
éretlen mosolygó batul,
mert akkor kerek perec
levette kabátját,
s mielőtt visszamenekült volna
a fára terítette, hogy meg ne fázzon
menjünk be, mondtam, erősen ér itt a szél
és ne szólj semmit, csak vetkőzz,
azt hiszem, nem vagyok kíváncsi rád
Egy hozzászólás